Pages

Saturday, July 11, 2015

Chapter 12. - Found

zene
A gyomromban lévő lepkék nem tudtak uralkodni magukon. Zayn Malik szerelmes belém. Én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb lánya ebben a pillanatban. Ahogy lefeküdtünk a matracokra csend telepedett ránk. De ez a csend nem volt kínos. Inkább tökéletes. Elvesztünk egymás tekintetében, nem kellettek szavak, hogy megértsük egymást. Ahogy mogyoróbarna íriszeibe fúrtam pillantásom, valami borzongás költözött belém,valami olyan amit még sosem éreztem. Közelebb húzódtam hozzá, és ajkam az övére tapasztottam. Először meglepődött, de azonnal visszacsókolt. 
-Annyira gyönyörű vagy.  mondta, mire azonnal elpirultam.
-Ön se néz ki rosszul Mr.Malik.– húzódott mosoly a számra. 
Zayn közelebb húzott magához, fejét a nyakamba fúrta. Mikor én magamra gondolok, egy félénk, bizonytalan, önbizalomhiányos lányt látok. Nem látom magam gyönyörűnek. Beteg vagyok, és én is tudom. Látom. És ezért egy kicsit sem látom magam szépnek, sőt. 
-Min gondolkodsz kicsim? – pillantott rám a barátom. 
-Semmi érdekesen, csak elmerengtem. – mondtam és igyekeztem elfelejteni az előbbieket. 
-Örökre veled akarok lenni. – súgta és egyre közelített ajakival. 
-Én is. – suttogtam ajkaira. 
Ajkain közt, megszűnt már az a minimális távolság is. Olyan volt mintha ajkait egynek teremtették volna. Táncra hívta ajkaim és nem haboztam. Felém került és alkarján támaszkodott fölöttem. Kezével oldalamat és combjaimat simogatta, mely sóhajt váltott ki belőlem. Csókokkal hintette be nyakam minden szegletét, majd visszatért ajkaim kényeztetéséhez. Íriszei a vágytól elsötétültek.


Zayn Malik

-Zayn.. Zayn, várj. – zihálta. – Nem szeretnék semmit elsietni. – suttogta és arckifejezése elkomorult. Olyan volt mintha ijedt lenne affelől, hogy én megharagszom emiatt rá.
-Természetes, nem akartam, csak nehéz tűrtőztetnem magam melletted. – mondtam, mire beharapta ajkát. Visszafeküdtem mellé és kezemet apró tenyerére kulcsoltam. Your hand fits in mine, like it's made just for me. But bear this mind, it was meant to . – énekeltem. Elvörösödött. Fejét a mellkasomba fúrta. -Hogy lehetsz ennyire aranyos? – kérdeztem.
Rengeteget beszélgettünk. Sosem fogytunk ki a modanivalóból. Láttam rajta, hogy kezd elálmosodni.
-Hoztam neked pizsamát. Vagyis egy pólót. Nem akarom hogy ebben a ruhában aludj. Csinos, de nekem nem tűnik annyira kényelmesnek. 
-Angyal vagy. – mondta és puszit nyomott orromra.
-Sokan mondták már. – kacsintottam rá, mire csak nevetve megforgatta szemeit.
-Biztos hazudtak. – röhögött. 
Megfogta a pólót majd felállt és a ruhájával kezdett babrálni. Felálltam és azonnal a segítségére siettem. Óvatosan és lassan húztam le a hosszú cipzárt. Vállánál mindkét kezemmel kínzó lassúsággal toltam lefele a ruhát, miközben nyakát puszilgattam, míg a ruha a földre nem hullott a csendhez képest fülsüketítő puffanással. Automatikusan maga elé kapta kezeit.
-Ne légy szégyenlős. Tökéletes vagy. – mondtam, míg lefejtettem testéről karjait. Olyan volt, mint egy műalkotás. Egész nap csak gyönyörködtem volna benne. Megijesztett. Annyira sovány volt. Eddig is tudtam, de most hogy így látom, aggodalmaim kicsit sem enyhültek. Félreértésne essen, tetszett, sőt.. odáig voltam érte, az arcáért, a testéért. Csak féltettem.

Alison Gray

Miután képesek voltunk elválni egymás ajkaitól visszadőltünk a matracra és beraktunk egy DVD-t a lejátszóba. Bambán bámultam a képernyőt, de nem igazán tudtam arra koncentrálni. Zaynre koncentráltam, ahogy puszikat nyomott a hajamba, ahogy belesuttogott valamit a fülembe. Új volt még nekem ez az egész "barátnő" dolog. Lassan éreztem, hogy szememet lehúzza az álom, mint egy redőnyt. Zayn, gondolom látta hogy már laposakat pislogok, így lehalkította a laptopot, gondolom ő végig akarta nézni a filmet. Elkezdett dúdolni egy gyönyörű dallamot. Azt kívántam, hogy minden éjjel így aludjak el. A karjaiban.

Reggel mikor felébredtem Zayn a tető szélén állt, a korlátnak dőlve szívta a cigarettáját, miközben az előttünk fekvő Londont pásztázta. Mellé botorkáltam és egy szó nélkül belebújtam karjaiba. Karjait azonnal körém fonta miután elnyomta a csikket, és szorosan magáhhoz ölelt.
-Jó reggelt szerelmem. – köszönt édesen.
-Ne hívj így. – nyújtottam rá a nyelvem. 
-Miért? Tudom hogy tetszik. – röhögött.
-Mindig elpirulok tőle. – mondtam mire jól kinevetett. 
A tegnap kapott pólómban és rövidnadrágomban szádékoztam leslattyogni a kocsiig, ráadásul mezítláv, de ismerhettem volna Zaynt. Kezembe nyomta az estélyim és a cipőm majd karjaiba kapott és lefele indultunk.
-Zayn tegyél le. Tudok járni.
-A hercegnőmnek ilyen ellátás jár.
Egészen a kocsiig cipelt, majd beültetett az ülésre és ő is bevetődött mellém. A hátára feküdt és fejét az ölemvbe fektette, így bámult rám.
-Nektek amúgy nem kell dolgoznotok, vagy valami hasonló? – kérdeztem röhögve. Amióta megismertem őket egyszer sem hallottam ilyen dologról, hogy interjú, koncert vagy bármi hasonló.
-Most van még körülbelül másfél hónap szünetünk. Addig valószínűleg elutazunk a fiúkkal, mint mindig és utána kezdődik a turné. – mondta. Elgondolkodtam. Mi lesz velünk amíg turnézik.
-Meddig tart a turné? – érdeklődtem.
-5 hónap. – vágta rá, miközben a twitterjén nézelődött. 5 hónap??? Az rengeteg idő. Nem mertem szóvá tenni, bár ő picit sem tűnt idegesnek ahogy elnéztem. 
Példáját követve felmentem a saját twitteremre. Elnyílt a szám. Rengeteg követőm lett, és rengeteg üzenetet kaptam. Gondolom amiatt, hogy ennyit tartózkodom a fiúkkal. Rákattintottam pár üzenetre, de bár ne tettem volna, Nagyon gonosz és fenyegető üzenetet kaptam, amiről nevelőanyám jutott eszembe. Bepánikoltam. Levegővételem felgyorsult. 
-Jól vagy? –ült fel Zayn azonnal és próbált megnyugtatni. – Mi történt?
-Persze, minden rendben. –zártam le gyorsan a telefonom, még mielőtt melátná. Nem akartam a saját problémáimmal terhelni, neki is van rengeteg. 
-Ne akarj nekem hazudni. –mondta és a telefonom felé nyújtotta a kezét. Odaadtam neki. 
Figyelmesen futotta végig tekintetével a sorokat, több üzenetet is elolvasott. – Ne foglalkozz velük. Nem lesz semmi baj. A többi lánnyal is ezt csinálták ,de látod minden rendben van. Szokj hozzá, egy ilyen Adonissal járni igenis irigylésre méltó.
-Végülis. Megtiszteltetés hogy veled járhatok. – röhögtem, mire sértődött arcot vágott. – Vicceltem butus. – pusziltam meg a száját.
-Úgy szeretem, hogy mostmár bármikor megcsókolhatlak. – mondta, mire elpirultam. Megint. 

Útközben beugrottunk péksütiért és Nando'sért (kifejezetten Niallnek) reggelire, majd 20 perc múlva haza is értünk. Mindig úgy nevezem a Directionvillát hogy haza. A fiúkkal jól érzem magam, mintha.. otthon lennék. Mikor beléptünk a nappaliban bandázó csapat felénk kapta a fejét. Daniellet és Perriet legnagyobb sajnálatomra nem láttam, úgyhogy gondolom haza mentek. 
Mindenkinek átnyújtottam a reggeliét Niallt kivéve, aki kissé elszomordva figyelte hogy a többiek mi mindent kaptak.
-Kicsi ír manóm, azt hitted éhen maradsz? – húztam elő a Nando'sos papírzacskót a hátam mögül. 
-Úr Isten Alison! Szeretlek! – ugrott a nyakamba, majd tömni kezdte a száját. Zayn letelepedett a fotelbe egy fánk társaságában, én pedig rájőve, hogy nincs több hely az ölébe ültem.
-Ugye nem zavarlak meg téged és Ms,Fánkot a romantikázásba? – kérdeztem nevetve.
-Már alig vártam, hogy megzavarj. – csókolt meg, mire mindenki hango "úúú'-zásba tört ki.
5 kíváncsi szempár meredt ránk. Zaynnel összenéztünk, majd Zayn beszélni kezdett.
-Nem tudom mit kéne magyarázzak a helyzeten, de akinek nem lenne egyértelmű, szeretem Alisont és egy pár vagyunk! Emésszétek meg. – mondta majd mintha semmi se történt volna majszolta tovább a fánkját.

Liam Payne

Hüledezve bámultam őket. Tudtam, hogy van valami köztük, de nem gondoltam hogy ennyire komoly. Akkor ez megmagyarázza Zayn és Perrie hirtelen szakítását. Pont reggel beszéltük Harryvel, hogy Alison egy nagyon különleges lány. Gyönyörű, vicces, normális emberekként kezel minket, de van benne valami ami mindenkit megfog. Tetszett Lison és tudom hogy Harrynek is bejött, de nekem ott van Danielle akit nagyon szeretek, de attól még Alison nagyon vonzó. Zayn nagyon szerencsés. Remélem most nem fogja elbaltázni, bár ha belegondolok mikor láttam Zaynt csak ehhez hasonlónak, szerintem a válaszom soha lenne.Ő volt "playboy" Zayn, "sármos' Zayn, aki minden lányt meghódít egy éjjelre, aki iszik, minden nap bulizik, lázad. Aki magába fordul és az előbb említett dolgokban keresi a vigaszt. De megváltozott.. valakiért akiért tényleg érdemes megváltozni.

Zayn Malik

A nap észrevétlenül elrepült. Medencéztünk, grilleztünk, nagyon jól elvoltunk. Nagyon összeszokott ez a csapat. A lányok is jól beilleszkedtek. És Alison a barátnőm.Még most is furcsa belegondolnom, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy valaki ilyen mellett lehetek. Olyan mintha csak egy álom lett volna. Ahogy most is elnéztem őt. Niallel és Liammel beszélgetett. Felhőtlenül nevetett, mindenkinek az életét bearanyozta. Okos volt, nagyon is. Nem is az okos a jó szó erre.. inkább érett. Felnőttül gondolkodott, pedig éppenhogy 18 éves.Szerettem benne, hogy nem csapong, hogy nem nyávog mint más velekorú lányok, nem csak buta dolgokról lehet beszélgetni vele, hanem ha úgy tartja kedvem még egy háborúról is beszélni tudnék vele, mert intelligens. Nem olyan kihívó a viselkedése, nem kelleti magát más fiúk előtt. Visszafogott és ez tetszik benne. Nem olyan mint más lány. Nagyon különleges, talán ez az ami ennyire megragadott benne.. 

Alison Gray

Már késő este volt, mikor betoppant Simon a fiúk menedzsere, vagy valami hasonló. Nem igazán értek ehhez. Valamit meg kellett beszélniük a turnéval kapcsolatban.
-Én elköszönök srácok. – mondtam Zayn szájára egy hoszú csókot nyomtam.
-Elviszlek.– mondtam, mire egy hálás köszönés után nemlegesen intettem a fejemmel.
-Menj csak vissza. Most ott van szükség rád.
-De 5 perc és végzünk. – kérlelt.
-Szia Zayn. Majd írok. – nyomtam puszit az arcára.
Kinn az utcán már elég hűvös volt az idő. Szombat este volt, senkit sem lehetett az utcán látni. Jól esett sétálni.beszívni a friss levegőt. Magamban dúdolva lépkedtem az utcákon, de folyton furcsa neszeket hallottam. Sokszor hátra fordultam, de nem volt sehol senki, így valamennyire nyugodtan haladtam tovább. Ahogy elkanyarodtam, a lámpa egy árnyékot adott ki mögülem. Egy fekete csuklyás alak jött utánam, szaporázta lépteit. Futásnak eredtem,mire ő is elkezdett rohanni. Nagyon féltem. A zsebemből előhúztam telefonom és Zayn számát tárcsáztam.
-Szia bébi! Hazaértél?
-Zayn.. Za-yn.. segíts, valaki követ. 
-Hol vagy? – kiabált.
-Felétek rohanok. – mondtam, de ki kellett nyomnom a vonalat.
Megláttam egy buszt, ami a megállóban állt már indulni készült. Lépteimet szaporáztam, és úgy rohantam mint még soha, integetve  sofőrnek, reménykedve, hogy megvár.Bezárult mögöttem az ajtó és a követőm felé néztem. Az utca lámpáinak megvilágításában egyből kitudtam venni arcát. Ő volt az. Megtalált. 

No comments:

Post a Comment