Chapter 6. - Uncertain

Kedves Olvasók!

Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, hiszen hónapok óta nem hoztam részt, és még életjelet sem adtam magamról. Picit elszomorított, hogy semmilyen visszajelzéseket nem kaptam, és azt gondoltam nincs értelme így folytatni, de már többen is követik a blogot. Sok dolog összejött mostanában az életemben sajnos, és rettenetesen érzem magam, sajnálom hogy ennyit késtem. Szerencsére mostmár minden rendbe jött és visszaállt a régi kerékvágásba, úgyhogy nagy gőzerővel látok neki újra a teendőknek és belevetem magamat az írásba. Köszönöm szépen nektek a kitartást.

Jó olvasást

Sok puszi, WG

zene

-Nem, nem tudom. Ugyan olyan vagyok, mint más lány. – suttogtam lesütött szemekkel. Tekintetét egy percre se vette le rólam, percről percre egyre többször végigmért és nem unta meg.
-Nem vagy tisztában magaddal. – rázta meg fejét és elmsolyodott. Nem értettem miért teper, hogy miért teszi ezt. Nem is ismert – honnan tudhatta volna milyen vagyok? Eldobtam a már kialvó félben lévő csikket, majd lassan visszaballagtam a Harry mellett üresen hívogató helyemre. Mindenki igyekezett túlkiabálni a zenét, kisebb - nagyobb sikerrel, de őszintén megvallva én meg sem próbáltam. Hallgattam a többiek jóízű beszélgetését, próbáltam megismerni a fiúkat egy kicsit, távolról figyeltem az eseményeket. Éjjel 2 óra körül a társaság feloszlott. Páran elindultak discoba, egyesek pedig haza. Én a második csoport létszámát gyarapítottam, semmi kedvem nem volt rázni magamat egész éjjel. Kisétáltam a bárból, mikor valaki az alkaromnál fogva visszarántott.
-Haza vihetlek? – fúrta mélybarna tekintetét az enyémbe. 
-Nem szükséges, inkább sétálok. – próbáltam illedelmesen visszautasítani ajánlatát, de hiába minden próbálkozásom, nem adta fel. 
-Akkor elkísérlek. – horkantott és megindult a nyomomban. 

Zayn Malik

Egyszerűen képtelen voltam elszakadni tőle. Úgy vonzott maga után mint egy mágnes. Én voltam az aki után minden lány epekedett, de ő még csak halvány jelét sem mutatta annak, hogy egyáltalán kedvelne. Láttam benne a kihívást. Csendesen ballagtunk haza, ő ment elöl, én pedig csendesen követtem. Gyönyörű alakja volt, nem volt magas, de nagyon vékony, talán már túlságosan is. Csendben sétált, nem nézett rám, egyszer egyszer megrúgott egy - egy kis kavicsot. Sosem voltam az a fajta, aki futott egyes lányok után, de ő valamivel, fogalmam sincs hogy mivel, de megbabonázott. Minden egyes alkatrészem, minden apró porcikám kívánta őt, azóta az este óta amióta először megpillantottam, belenéztem gyönyörű zöld szemébe és beszippantottam azt az édeskés, megaválragadó illatot. 
-Miért vagy ilyen csöndes? – törtem meg a már 15 perce ránknehezedett csendet.
-Fáradt vagyok. – bökte oda egyszerűen. Vártam, csak vártam hátha mégis hozzáfűz valamit, de nem tette, bármennyire is reménykedtem – lehet hogy csak engem nem kedvel, és a háta közepére sem kíván én meg, mint valami pedofil zaklatom és megyek utána. 
-Holnap ha ráértek a srácokkal, elmehetünk strandolni mindannyian együtt. – mondta alig hallhatóan. Meglepődtem. Nem tudok kiigazodni rajta, és talán ez az ami a legjobban vonz vele kapcsolatban.
-Ha te is jössz én benne vagyok. – kacsintottam rá, mire halványan elmosolyodott. 
5 perc séta után, megérkeztünk a ház elé, ahol felém fordult, óvatosan felpillantott rám és beinvitált egy kakaóra, amit kicsattanó örömmel fogadtam. Lerogytam a kanapéra, és csak őt figyeltem ahogy a konyhában ténykedik. Időközben átvette a zsiráfos pizsamáját majd miután a kezembe nyomta a kakaómat, leült mellém és bekapcsolta a televíziót.
-Van valami ötleted mit nézzünk? – mosolygott rám.
-Rád bízom, mintha itt se lennék. – válaszoltam, mire huncutul felnevetett, majd berakott egy dvd-t és elindult valamilyen mesefilm, aminek még a létezéséről se tudtam. Tágra nyílt pupillákkal és kakaós ajkakkal meredt a képernyőre. Már pusztán attól, hogy őt néztem, melegség töltött el. Tudom, nem szabadna, de nem tehetek róla, mága a puszta jelenléte csodálatos, egyszerűen megbabonáz.


Alison Gray

Reggel hangos  ajtócsapódásra ébredtem. A kanapén aludtam el, egy párnát szorongatva. Megdörzsöltem a szemeim, majd az ajtó irányába pillantottam, ahol Saraht véltem pironkodva felfedezni, gondolom valamelyik fiúnál aludt, de kora reggel nem volt erőm végighallgatni élménybeszámolóját. Egy fehér papírfecni feküdt magányosan a földön, ismeretlen kézírással. Még a reggeli világosságtól bántott szemmel, hunyorogva próbáltam kivenni a dőlt, szabálytalan betűket.
"2-kor találkozzunk a strandon. Hozom a fiúkat is. Alig várom hogy újra lássalak. Z."
Elmosolyodtam, majd az órára pillnatva láttam hogy az idő már lassan delet üt. Sarahnak is szóltam, majd nekiálltam összeütni egy tojásrántottát, majd Daniel felkutatására indultam, de gyorsan meg is találtam az ágyában, ahol békésen aludt. Úgy gondoltam rávetem magam, így nekifutásból huppantam rá kicsiny méreteimmel. 
-Jó reggelt Lison! – nyögött fel. 
-Hasadra süt a déli napsugár. 2 órakor strandra megyünk és csináltam reggelit, úgyhogy gondolom számíthatok rád is. – nevettem fel, utalva bélpoklosságára.
-Ez magától adódik, egy ilyen szép ébresztés után, tudnék nemet mondani? – rázta meg fejét, és megigazította kócos haját.

1 és fél óra múlva együtt szálltunk be Daniel kipofozott régi kis tragacsába, ami amúgy elég menőnek számított a haverjaink körében. Sok mindent látott már az a kocsi – ha értitek mire gondolok, úgyhogy én merő óvatossággal ülök be mindig abba a kocsiba. Útközben Sarah próbált aludni, én ide oda bámészkodtam, miközben Daniel max. hangerőn üvöltette a Lady Gaga számokat, és erős gesztikulálásokkal és színészkedéssel fűszerezte produkcióját – értsd, felugrott és majdnem teljesen hátramászott egy piros lámpánál, mindezt a Bad Romancere. Fél óra izgalmas út után megérkeztünk a strandra, ahol már 5 kapucnis és napszemüveges srác állt a bejárat előtt. Ha nem ismertem volna őket, azt hittem volna hogy inkognitóban lévő kémek vagy esetleg szimplán csak csövesek. Sarah azonnal kiugrott és odarobogott Louishoz, amíg mi Dannel kikászálódtunk a kocsiból.

Zayn Malik 

-Sziasztok! – köszöntem elsőnek, és próbáltam nem feltűnően bámulni. Tegnap este sokat gondolkodtam és csak egy kérdést tettem fel magamnak egymás után és után. Hogy lehet valakibe egy röpke pillanat alatt beleszeretni? Nem is tudom, hogy igazából mi is ez az érzés pontosan, mert sosem szerettem még senkit. Magamnak is nehéz bevallani, de eddig mindig másokat használtam eszközként, de legfőképpen játékként.

10 perc sorbanállás után bevonultunk az öltözőkbe, ahol mindenki belépett egy-egy fülkébe. 5 perc múlva mindenki kinn sorakozott már, együtt vonultunk ki a medencékhez. Lepakoltunk, mindenki elrendezkedett majd elindult a hullámmedence felé, Alisont kivéve, aki a magára csavart törölközőben letelepedett a fűbe és onnan pislogott a többiek után.
-Na mivan nem jössz? – érdeklődtem.
-Nem szeretek fürdőruhában lenni. – mosolyodott el halványan. – Nincs jó alakom, nem szeretem. –motyogta.
-Csak nem lehet olyan vészes. – ráztam meg a fejem és próbáltam leszedni róla a törölközőt, ami nagy húzás vonás után sikerült is. Ahogy végignéztem rajta a szavam is elállt.Gyönyörű volt, de nagyon vékony. Betegesen. – Alison, eszel te rendesen? 
-Igen. – bólintott majd fucsállóan nézett rám, nem értette mi a baj. 
Megráztam a fejem majd a hátamra kaptam. Meg se éreztem a súlyát jóformán a vállamon. Így rohantam vele a medencéhez, majd azért óvatosabban belehajítottam, nem akartam hogy baja essen. Mikor feljött a víz alól csak rosszallóan rám pillantott, és jelezte hogy ezt még visszakapom. Utánaugrottam én is, majd bent a medencében is majdnem végig vele beszélgettem. Érdekelt amit mondott, érdekelt amit mesélt. 


Alison Gray

Zaynnal töltöttem majdnem az összes időt a hullámmedencében. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, úgy éreztem hogy tényleg érdekli amit mondok, és ő is mesélt, mindenről amit kérdeztem. Eszmecserénket Niall szakította meg, aki hátulról rámvetette magát és lenyomott a víz alá. 
-Éhes vagyok, így megyünk enni. Csak gondoltam szólok. – mondta vigyorogva.
-És ennek az volt a módja, hogy lenyomsz a víz alá? – nevettem fel.
-Ez jutott az eszembe. – vont vállat majd mint egy kiskutya loholt, mert a többiek már elindultak a büfé felé. 
Felltápászkodtam majd elindultam a többiek után, mire Zayn megállított és a fülembe suttogott.
-Gyönyörű vagy. – mondta halkan, de a szívem úgy reagált mintha kiabált volna. A hideg is kirázott. Nem értettem őt, de főleg nem magamat. 2 napja se ismertem és kedveltem. Nem tudom mi ütött belém.
Nem akarok közel kerülni hozzá, nem akarom mégjobban megkedvelni, félek hogy csak csalódnék..újra.

Chapter 5. - Destiny

Kedves Olvasók!

Megérkeztem a következő fejezettel. Igazi eseménydús fejezet, sokat pepecseltem vele, hogy minél közelebb legyen a tökéleteshez. Köszönöm az 1400+ megtekintést, és nem mellesleg az 5 feliratkozót, nagyon hálás vagyok mindenért. Ti vagytok a legjobb olvasók, nem tudom eléggé megköszönni. Hihetetlen hogy még csak 5. fejezetet súroljuk, máris ennyien látogatták az oldalt. Sosem mertem volna azt hinni, hogy ennyien szeretni fogjátok az írásom. Nem győzöm eleget szajkózni, hogy kérlek próbáljatok hozzászólni a fejezetekhez, a pipálások mellett. Eleget csacsogtam, jó szórakozást. 

 Jó olvasást

Love, WG

Zayn Malik

zene

Még mindig sokkhatás alatt állva, bámultam ki a szélvédőn a kinti, nyüzsgő életre. Olyan volt, mintha egyedül lennék a világ egy elhalt, különálló buborékjába zárva. Nincs normális magánéletem, nincsenek privát pillanataim. Csalódott voltam, ahogy Danielt elnézve láttam milyen boldog, milyen elégedett az életével, ahogy egy lány barátjáról áradozott úgy, ahogy én Perrieről sosem tettem és sosem fogom tenni. Nem szerettem. Már nem. A kapcsolatunk már nem szólt másról, csak a testiségről, a fizikai vágyakról, és ez felettébb kiábrándító volt. Mikor a lámpa zöldre váltott, a gázba taposva siettem a One Direction ház irányába,hogy elújságoljak mindent a srácoknak. 10 perc múlva, már a kulcsaimért kutatva baktattam fel a kisebb lépcsőn, bár mint kiderült fölöslegesen, mert az ajtó nyitva volt. 

Pár perc múlva már öten koptattuk a nappali kanapéit és foteleit, és négy kíváncsi szempárt éreztem magamon. Elmeséltem nekik mindent, majd beavattam őket a holnap esti tervbe is. Vártam már, hogy megismerjem Alisont. Örültem, hogy együtt tölthetek egy kis időt a srácokkal.

A csapat, közel sem volt már olyan mint régen, sőt. Az együtt töltött idők, közös programok száma és ideje megcsappant. Most, hogy itthon vagyunk, mindenki végzi a saját dolgát. Louis Eleanorral tölti minden szabad percét, Liam szintén a barátnőjére koncentrál, amikor éppen nem ránk figyel, és nem bennünket pesztrál vagy felügyel. Harry egyfolytában csajozik, Niall egy régi iskolatársával tölti minden idejét. És én? Én nem csinálok semmit. Perrie mellett lenne a helyem, de amellett, hogy turnézik, kedvem sincsen hozzá, úgyhogy nekem ez most pont előnyömre válik. Már a tény, hogy 2 hét múlva hazajön és vele kell töltenem minden időt, hogy untasson fölösleges csacsogásával és sápítozásaival előre megijeszt.

Alison Gray 

Könnyek gyűltek a szemembe. Féltem, rettegtem, hogy viszont látom,hogy újra bántani fog. Kitört belőlem a zokogás, leültem a park egy eldugott padjára, a gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Semmit nem tud tenni ellenem, ha megtalál akkor sem. 18 vagyok, már nem felel értem, én pedig nem tartozom hozzá. Bizakodva tápászkodtam fel a padról, és erőt véve magamon, nagy levegőt vettem majd sietős léptekkel igyekeztem az iskola visszataszító épülete felé. Kis késéssel estem be "órára", de már senkit nem érdekelt. Lerogytam Sarah mellé, aki azonnal faggatni és csacsogni kezdett, de azonnal félbe szakítottam.
-Este megyünk bulizni. Van kedved? Iskola után elmennénk ebédelni, átjöhetnél, együtt elkészülünk aztán este nálunk aludhatsz. Mit szólsz? – vettem elő legszebb mosolyom. 
Gondolkodás nélkül igent mondott, majd mesélni kezdett.
-Tegnap elhívott randini Eric, de fogalmam sincs mit tegyek. Nagyon aranyos, kedvelem, de félek hogy engem is kihasználna mint az összes többi lányt ezelőtt. Szerinted?
-Eric nem annyira jó pasi. Százszor jobbat kaphatsz nála, és ha véletlen nem is, akkor sem éri meg hogy tönkretegyen. Én biztos nem kockáztatnék, de ez már rajtad múlik. – próbáltam megfelelő tanácsot adni, és úgytenni mintha érdekelne ez a téma. Bármennyire próbáltam is, nem sikerült elszakadnom nevelőanyám gondolatától, és az egyre csak gyűlő, szörnyűbbnél szörnyűbb emlékektől. Az igazat megvallva, hiányzott Sarah. Itt ült mellettem, mégis egyedül éreztem magam. És egyedül is voltam. Mióta ismerem, rengeteget változott, már semmi másról nem tudok vele beszélni, mint a fiúkról. Legyezgeti a hiúságát az, hogy sok fiúnak tetszik, de elvesztette a fejét. Teljesen. 

Utolsó óra után Sarahval együtt ballagtunk az étterembe, ahol mindketten jól beebédeltünk, majd nevetve battyogtunk fel a lakásba, ahol Daniel a televízió előtt falta a megszokott kínait. 
-Szia Dan! Bemutatom Saraht! Sarah ő itt Dan! – eresztettem őket egymásnak, hogy gyorsan letudjak zuhanyozni. Besiettem a fürdőbe ahol vettem egy gyors zuhanyt, majd Saraht leváltva beszélgetni kezdtem Daniellel. -Miújság? Milyen volt a suli? – érdeklődött. 
-Semmi érdekes. Még így is lefárasztott a suli, hogy jóformán 0 energiát használtam fel egész nap. – vágtam elkeseredett fejet, mire Ő jót derült, majd ő is elment fürödni. Sarahval azonnal igyekeztünk ruhát válogatni, mikor eszembe jutott a tegnapi vásárlókörutam.

Alison

-Majdnem elfelejtettem, ezt neked vettem tegnap. – kotortam ki a szatyorból Sarah ruháját, majd felé nyújtottam. Habár imádta, mégis úgy döntöttünk, hogy inkább kényelmesen öltözünk, meg az idő sem volt az igazi, így végül egy koptatott szakadt farmer, egy szürkés póló és egy hosszított dzseki mellett voksoltam és felettébb csinosnak éreztem magam. Amikor elmegyek a barátaimmal iszogatni valahová, nekem nem az a fő szempont hogy 30 cm-es magassarkúban legyek és miniszoknyában. Szeretem elengedni magam, és nem attól félni, ki mit gondol rólam.

Sarahval mi 6 órakor indultunk el a lakásból egyeztetve Daniellel, miszerint később találkozunk a megbeszélt helyen. Sarahval beültünk egy bárba koktélozgattunk, nevetgéltünk, jól szórakoztunk. Éreztem ahogy ellazulok és nem görcsöltem tovább a problémáimon, el akartam felejteni mindent. A múltam. Olyan akartam lenni mint más, teljesen átlagos, aki nem küszködik problémákkal.. vagy legalábbis nem ekkorákkal. Bármit megtettem volna, hogy helyet cserélhessek valakivel, de sajnos az élet nem egy kívánságműsor. 7 óra körül, viszonylag józanon battyogtunk át a NonStop nevezetű bárba. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy miért hívják így, mert nem 0-24 órás a nyitvatartása, ne de mindegy is. Belépve megcsapott a tömény alkohol és a cigaretta füst keveréke. Sarah Danielt meglátva előrerohant, én pedig elvonultam a mosdóba, hogy megigazítsam az arcom, és kezet mossak. A kézmosás a fétisem, ha lehet így nevezni. Undorodtam a gondolattól hogy koszos a kezem, ezért rengetegszer mostam, vagy használtam kézfertőtlenítőt. Mindenkinek van valami hibája, heppje.. nekem ez az.
Sarah rontott be a mosdóba sikítozva. Alig tudtam lenyugtatni, hogy végre kinyögje mi is a baj.
-Képzeld, képzeld, képzeld! A One Directionnel bulizunk! – visított teljesen beleélve magát a helyzetbe. Nem tudott érdekelni, hogy kivel beszélgetek ma este. Ismertem őket, de nem voltam oda értük. Ugyan olyan emberek mint mi, nem fogom őket máshogy kezelni. Senkit nem kezelnék..

Zayn Malik

Egy lány csörtetett oda hozzánk, és Dan nyakába ugrott. Nem volt olyan szép mint képzeltem, Daniel azt mondta gyönyörű, de nem találtam annyira vonzónak. Semmi különleges nem volt benne. 10 cm-es magassarkút viselt, egy virágos ruhával. 
-Srácok ő itt Sarah. – mutatta be Daniell, mire elállt a szavam. Ő nem Alison, tudtam hogy nem lehet. Mikor Sarah ránk pillantott felsikított és elfutott. A srácokkal nevetve néztünk össze, igazából nem volt meglepő, de azért valamilyen szinten mindig jól esik, hogy ennyire oda vannak értünk. Harry szeme élesen követte Saraht, mikor végigmérte, látszott a pillantásában, hogy meg akarja szerezni. Nem akartam, hogy bántsa, hogy őt is kihasználja, annál értékesebb lány, minthogy vele is ezt tegye. Székem mellett megállt egy lány, arcát nem láttam. Azonnal rendeltem tőle egy pohár whiskyt.
-Nem a picér vagyok.Bár lehet, hogy te másoktól is kérhetsz italt, én nem a szolgád vagyok. – rezzentem össze a lágy hangra. Mindenki felnevetett. A lány felegyenesedett és Daniel arácra három puszit nyomott, majd bemutatkozott mindenkinek szép sorjában, végül rajtam állapodott meg a tekintete. - Alison Gray. – nyújtotta felém kicsiny tenyerét amit ledöbbenve ráztam meg. - Zayn Malik.

Ő volt az. Ő volt az a lány, akit azon az estén láttam. Aki egy pillanat alatt az ujja köré csavart. Eszméletlenül gyönyörű volt, pisze orra, barna szemöldöke és göndörre csavartan leomló sötétszőke haja. Kék szemeivel rám meredt egy huncut mosollyal. Felemelte karját, majd csillingelő hangján megszólalt:
-Két pohár whiskeyt. – vonta fel alig láthatóan szemöldökét rám pillantva, majd beszédbe elegyedett Harryvel. Különleges volt, gyönyörű, egyszerűen lélegzetelállító. Szakad farmerében, fekete converse cipőben, megjelenésével mindenkin túltett. Nem kezelt minket máshogy, neki ugyan olyan emberek voltunk mint bárki más. Kívántam. Már az első pillanatban megbabonázott.

Alison Gray

Nagyon jól éreztem magam. Az 5 srácból 4 teljesen normális volt, vicces és érdekes.  De volt egy, aki mindennél jobban érdekelt.Fekete hajával, és férfias arccsontjait borító borostájával elvette az eszem. Harry történetei csak háttérzajként szolgáltak a Zaynnel való szemezéshez, de mikor már meguntam, hogy nem szól hozzám, csak néz, felpattantam és a klubb elé kiállva gyújtottam rá egy szál cigarettára. Jólesett a friss levegő a benti tömény emberszag után. Egy test nehezedett rá a korlátra mellettem. Zayn dőlt neki, és rosszfiús mosolyával arcom fürkészte.
-Rossz lány vagy.  – rázta meg a fejét nevetve. 
-Akkor remélem te a jókat részesíted előnyben.  – fújtam ki a füstöt. Érdekesnek akartam tűnni, valaki olyannak akit nehéz megszerezni, valakinek aki más.
-Veled tehetek kivételt.  – gyújtott rá ő is. 
-Nem kell. Kibírom valahogy.  – válaszoltam, mire felhorkantott. 
-Hány éves vagy? Honnan jöttél?  – érdeklődött. Gondolkodtam a válaszomon. Nem tudtam, hogy tudnia kell-e rólam bármit, bármilyen részletet a múltammal kapcsolatban. De nem tudtam neki hazudni. Valamilyen érthetetlen oknál fogva bíztam benne.
-18. Birmingham.  –  sütöttem le a pillantásom. 
Beszédbe elegyedtünk. Kérdezgetett rólam, én pedig kezdtem egyre jobban megnyílni neki és élvezni hogy rám figyel, hogy érdeklem. 
-Különleges lány vagy, ugye tudod?  –  kérdezte mire elvörösödtem. Nem voltam hozzászokva, hogy valaki ennyire érdeklődjön irántam. Főleg valaki olyan mint ő. Éjfekete szemeivel ahogy végigmért, kirázott a hideg. Kedveltem. De hogy miért? Én sem igazán értem.. 

Chapter 4. - The Past

Kedves Olvasók!

Siettem a fejezettel, remélem ez is elnyeri a teszéseteket. Mindjárt 1000 olvasónál tartunk, és ezért nagyon hálás vagyok. Ebbe a fejezetbe már másik főszereplőnk is belép, és kezd összefonódni kedvenceink sorsa. Tudom, hogy ezt a szöveget úgysem olvassa el senki, de szeretném kérni, hogy szóljatok hozzá a fejezetekhez, hagyjatok valami minimális visszajelzést, mert így nem tudom, hogy tetszik- e nektek amit írok, amit csinálok. Próbálom fenntartani a szintet, és most tervezek egy új dizájnt, szóval remélhetőleg az is megérdekzik hamarosan.Nem jártatom tovább a szám.

Jó olvasást

Puszi, WG

zene

10 órakor idilli álmaimból, lakótársam őrült szitkozódása keltett, aki éppen a sütőt szidta, mert nem tudta begyújtani a nyamvadt gázt. Az ágyból első osztályú belátást nyertem a konyha azon pontjára, és csendesen figyeltem az elég szerencsétlen látványt nyújtó Daniel próbálkozásait. Halkan kuncogtam, mikor földhözvágta a semmiről sem tehető serpenyőt, mire felém fordult és ő is nevetni kezdett. Leült az ágyam szélére és arcát tenyereibe temette.

-Csak nem azt akarod mondani, hogy meggyűlt a bajod a gáztűzhellyel?  – nevettem fel, mire csak megrázta a fejét.

-Nem akartalak felébreszteni, de kilyukad a hasam olyan éhes vagyok, és mint látod minden igyekezetem ellenére sem vagyok egy konyha tündér.  – vázolta, mire megértően bólogatni kezdtem.

-Ha ezt nem mondod el, szerintem soha nem vettem volna észre.  – biggyesztettem le alsó ajkam, majd hajamat copfba fogva, indultam el rántottát készíteni, amíg Dan megterítette az asztalt. Remélem legalább azzal nem akadnak gondjai. Ez volt az utolsó vasárnap a nyári szünet előtt. A londoni hűvöskés időjárás helyett, ma meglepően meleg volt, sütött a nap, már vártam a közelgő nyarat.

-Nem megyünk el az aquaparkba? – villantotta rám 100 wattos mosolyát. Mintha a gondolataimban olvasna.

-Benne vagyok, csak akkor elmegyek készülődni, te pedig eméssz csak nyugodtan.

Zayn Malik

Elképedve meredtem a konyhában zabáló szőkeségre.

-Ugye ezt most nem komolyan kérted? – kérdeztem megerősítést várva.

-De. Otthagyta a kocsiban és elkéne juttatni hozzá.

Niall néha szerintem fel sem fogja miket kér. Tegnap Matthew bulijáról hazavitt egy lányt, és mivel ő ma nem ér rá, ezért engem kér meg hogy vigyem el neki a rúzsát amit a kocsiban felejtett. Nemtudom Niall mit gondol néha, de mivel a barátom, és mivel megígértem, nem csak nekik hanem magamnak is, hogy megváltozom és nem leszek önző többé, ezért inkább magamban tartottam kétségeimet és kikívánkozni vágyó beszólásaimat, felálltam és a hülye rúzzsal a zsebemben indultam ki a kocsimhoz. A motort felbőgetve hajtottam el a Niall által megadott úticélhoz, ami csupán 15 percre esett a One Direction háztól.

A kaputelefonon keresgéltem a nevek között valami Ali névre utalót, vagy csak hasonlítót és becsöngettem. A kapu kinyílt, én pedig felcaplattam a 2. emeletre és újból becsöngettem, mire fordult a zár és elképedtem.

-Daniel? – meredtem rá, még mindig teljes sokkban.

-Zayn, öreg havar. Évek óta nem láttalak. – tárta ki tenyerét egy pacsira, amibe bele is csaptam majd megöleltük egymást. Az élet egy játék. Az élet a játék. Mi mind csak a sors bábjai vagyunk, akiket úgy mozgat, úgy rángat ahogy csak kedve szottyan. Vannak véletlenek, és különös egybeesések. Daniel még Bradforban osztálytársam volt, és mióta én jelentkeztem az X-Faktorba, azóta nem láttam Őt. Minden titkom őrzője volt, az az ember akire gyerekkorom épült, aki nélkül most sehol nem lennék. Mindenben mellettem volt,úgy számíthattam rá, mint még soha senkire.

-Ha minden igaz, neked van egy lakótársad, akit, ha jólinformált vagyok Alinak hívnak, és tegnap egy barátommal bulizott, akinél elhagyta a rúzsát. – mutattam fel az említett tárgyat.

-Hát ahogy így elmondtad haver, minden stimmel, de megkérdezem. – vette el a kis dobozt és a fürdőig caplatott vele, bekopogott, majd egy hangos gyere után bedugta a fejét. A párbeszédet nem hallottam, csak annyit, ahogy a számomra még ismeretlen Ali „Úristen, végre megvan. Mondd meg neki hogy nagyon köszönöm és nagyon hálás vagyok. Adj neki rántottát.” válaszolt és felvetette nyerő ötletét kuncogva, mire Daniel is felhorkantott.

-Rántotta? – pillantott rám röhögve, mire csak egy kösz után, nemlegesen megráztam a fejem. –Miújság veled öreg harcos? – pillantott rám, miközben a mosogatógépbe csúsztatta a piszkos edényeket.

-Jól vagyok, a banda pörög, a turné nagyban megy, most van egy hónap szünetünk, semmi dolgom, nem tudok mit kezdeni magammal. A barátnőm, Perrie turnén van, bár.. – haraptam el a mondat végét.

-Nem megyünk el valahová holnap este? Semmi dolgom, hozd el a haverjaidat is, szólok Alisonnak is, hátha kegyének megfelel egy estére a társaságunk.

-Hallottam. – szűrődött ki hangja a fürdőszobából. –Rám számíthattok, meg szerintem Sarahra is, ha nem zavar.

-Esetleg nem akarsz kijönni, hogy ne kelljen átordítani a lakáson? – kiabált Dan.

-Köszi, de jó itt. – és bár nem láttam arcát, hagján tisztán éreztem, hogy mosolyog.

-Én benne vagyok. – adtam végre választ Daniel hozzám intézett kérdésére. – Amúgy jófej csaj? –bólintottam a fürdő felé.

-Igen, tényleg az. Nagyon kedves, segítőkész, és bár még csak pár hete ismerem, nayon kedvelem. Ja és nem mellesleg őrjítően szép. –kacsintott rám.

-Alakul valami? –puhatolóztam.

-Dehogy is, csak barátok vagyunk, már csak egy barátnő hiányzik nekem. Ha más lenne a helyzet, egy percig nem gondolkoznék. –mesélte, és egyre jobban kezdett érdekelni ez a bizonyos Alison. Még 20 percet beszélgettünk, felidéztünk pár régi emléket, majd végül telefonszámot cserélve megbeszéltük, hogy majd még egyeztetjük a holnap estét. Mosollyal az arcomon léptem ki a lakásból. Bármilyen csoda folytán is, hálás vagyok Niallnek, mert jó volt újra látni Danielt. Még most is hihetetlen, hogy ez valóban megtörtént.

Alison Gray

Az egész délutánunkat az aquaparkban töltöttük. Jó volt végre olyannal menni, aki nem fél a csúszdáktól, mint Sarah. Mindig mikor eljöttünk, azt hajtogatta, hogy Ő most igenis kifogja próbálni, de valamiért végül sosem jött össze, és bármennyire is tagadja, hogy Ő nem fél a csúszdáktól ez mindenkinek egyértelművé vált az évek során,de senki nem hangoztatja. Miután este 6 órakor már szétáztunk és eluntuk magunkat, felöltöztünk, összepakoltunk és motoroztunk. Minden felé jártunk Londonban, bár fogalmam sem volt, hogy Daniel honnan ismeri ennyire jól ezt a várost. Végállomásként leparkolt az Oxford Streeten, leállította a motort, s miután, mint egy úriember, kellőképpen lesegített a motorról elindultunk sétálni, amiből végül vásárlás lett. Danielnek segítettem új cipőt választani, majd vettünk ruhákat, én sminkcuccokat, egy új kölnit, egy gyönyörű ruhát, amit holnap este fogok majd felvenni, és vettem egy ruhát Sarahnak is ajándékba, meglepetésként. Végül beültünk vacsorázni egy Nando’sba, ahol közösen ettünk egy egész kosár csirkét. Na most, a ”közösen”azt jelentette, hogy a 22 csirkéből én ettem kettőt, Daniel pedig huszat, de azt mondta, hogy nagyon éhes volt, bár ezt nem igazán tartottam elképzelhetőnek, mivel az aquapark éttermi részlegén is elfogyasztott két óriás tál spagettit. Hazafelé az utácban lévő DVD kölcsönzőnél még leparkoltunk, és kivegyünk két filmet estére, de ezen a boltban sikeresen össze is vesztünk.

-Ali a Mamma Mia a világ legszörnyűbb alkotása. Parádézó emberekről szól, egy film amiben véletlen mindig mindenki tudja a koreogárfiát. – forgatta a szemét.

-Mondd már meg, hogy a Star Warsban mi a jobb. – néztem rá dühösen.

-Az effektek, a kitalált világ pontosságainak kidolgozottsága, a Star Wars egy művészet, egy remekmű, a földi lét alapja.

-Ezt még te sem gondolod komolyan. Lehet hogy nem rossz, de nem nevezném a ”földi lét alapjának”. – idéztem vissza Dant, aki csak rosszallóan ingatta fejét.

Végül jó fél óra harc után kiegyeztünk a Bérgyilkosékban és az Éhezők Viadala második részében. Daniel még kikölcsönözte a Star Warst is, csak hogy neki legyen igaza, mondva ”ha te nem értékeled ezeket az alkotásokat, akkor legnagyobb vesztedre kihagylak belőle, és megnézem majd egyedül” és ehhez társult egy felettébb érett nyelvnyújtás is.

Az eső csöpögni kezdett, mire hazaértünk. Táskámmal a fejem felett rohantam a bejárathoz, benyomkodtam a kódot, mire a kapu egy rezgéssel kitárult és Danielt bevárva lépdeltünk fel a lépcsőkön. Fenn megmutattam neki midnent amit vettem, egytől egyik felpróbáltam az összes szerzeményem és kikértem a véleményét. Miután rendeltünk kínait, beültünk a TV elé, és elsőként elindítottuk a Bérgyilkosék című akció vígjátékot. Igaz ami igaz, Ashton Kutcher elég jóképű.

1 óra körül befejeztük a filmezést, és mivel csak akkor tudatosult bennem, hogy 7-kor kelnem kell, nem számít, hogy már csak 4 nap van a szünetig, sietősen bevágódtam az ágyba és próbáltam minél hamarabb elaludni.

Reggel 7-kor, pontosan ébresztett az órám. Meglepődve keltem ki a puha ágy, vissza-vissza hívogató szavai közül. Nem voltam fáradt, legalábbis nem annyira mint szoktam. Nagyon jól sierkült a tegnapi együtt töltött napunk Daniellel, és bármennyire is furcsa kimondani, Danielnek köszönhettem, hogy új életet kezddhettem. Összedobáltam a cuccaimat a Michael Kors táskámba, magamra kaptam egy csőfazonú farmert egy pólót és egy dzsekit, majd irigykedve pásztáztam Dant aki még nagyban aludt, így inkább ráugrottam, nehogy neki jobb dolga legyen mint nekem.

-Tudod mit utálok a legjobban a világon? – kérdezte.

-Azt amikor nem tudod begyújtani a gázt? – nevettem fel, még mindig rajta hemperegve.

-Akkor második legjobban? – tartott hatásszünetet. –Ha felébresztenek. Szerinted ezért ne jár büntetés? – kérdezte, mire én ártatlanul, aprót rántottam a vállamon.

-Szerintem nem. – mondtam kislányos hangon, mire oldalra hajtva fejét töprengett.

-Téves. – kiabált végül, majd rámvetette magát és csikizni kezdett. Hatalmas tenyerével átfogta mindkét csuklómat, és másik kezével össze vissza csiklandozott, én pedig alatta visítva nevettem és vonaglottam. – Mára ennyi, reméltem tanult a kisasszony a leckéből. –hajot közelebb hozzám, szája már majdnem a számat súrolta. Zihálva néztük egymást pár másodpercig, majd kiszabadítottam magam alóla, megigazítottam a hajamat, és táskámat felkapva puszit nyomtam az arácra, és elindultam kifelé, mire utánam szólt.

-Ne feledkezz meg az estéről, és szólj Sarahnak is. Hétkor találkozunk velük, NonStopban. – osztotta meg velem, mire csak jeletőségteljeset bolintottam, majd egy utolsó ”szia” után kiléptem az ajtón. Mélyen szívtam be a friss levegőt, élveztem a nyár közeledtét. A napsugarak lágyan simogatták bőröm, és maszírozták arcomat. Mosoly terült ki az arcomra, mikor a tegnapi napra gondoltam vissza, arra hogy milyen jól éreztem magam, de a hatalmas mosoly, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott, mikor megláttam nevelőanyám nevét villogni a kijelzőn.

”Londonban vagyok. Meg foglak találni.”

Chapter 3. - Change

Kedves Olvasók!

Semmi mentségem nincs arra, hogy vagy már 1 hónapja nem szolgáltam új résszel, és nagyon sajnálom. A probléma annyi, hogy nagyon sok a tanulnim,rengeteg a dolgom, és örülök ha egy - egy magányos délutánon, belesüppedhetek a székbe és elmerülhetek a történetben és kidolgozhatom a részleteket. Elárulhatom, hogy

már kezdünk alalkulni, nemsokára a másik főszereplő is belép a történetbe, remélem a késéstől függetlenül is tetszeni fog a rész. Nagyon köszönöm a rengeteg megtekintést, hálás vagyok.

Jó olvasást kívánok

Sok puszi, WG

zene

Hulla fáradtan slattyogtam haza a zuhogó esőben. Londonban sosem lehet kiszámítani az időjárást, szeszélyes és változó. Az esőcseppek ólomsúlyként zuhantak bőrömre, a fáradtságom a víz selymes érintéseire kezdett elenyészni. Lakásom ajtaja előtt állva kutatok táskámban kulcsomért, ami valahogy mindig táskám alján köt ki, megnehezítve ezzel a dolgomat. Végül miután megtalálom, boldogan nyugtázom, hogy bent vagyok, és hívogatóan szólongat az ágy, ahol pihenhetek. de megfeledkeztem egyetlen tényezőről, Danielről, újdonsült lakótársamról, aki még nagyban szerelt, úgyhogy a már nagyban eltervezett, idilli pihenésemnek úgy tűnik lőttek.

Fáradtan nyugtázom, hogy Dan még egy jó ideig szerelni fog, s elbaktatok a fürdőbe. Teleengedem a kádat meleg vízzel, s mielőtt beszállnék, elindítok egy zenét, amely üvölteni kezd a fülesemben: James Arthur- Recovery.
A kádban ülve, elmerülve a habok között elgondolkozom. Sokszor átakartam gondolni az életem, és úgy gondoltam, most jött el az ideje:
Mit akarok? Boldog lenni. És ez csak úgy fog sikerülni, ha elfelejtem a múltam. Ehhez az első lépés az, ha minden onnan őrzött emléktől megszabadulok, minden ruhadarabtól, fényképtől, minden jelentéktelennek tűnő apróságtól. Ezután az elmémet kell megtisztítanom. Elhatároztam, hogy innentől boldog leszek, örömteli, az élet vidám dolgainak élek, mindenben megtalálom majd a szépet, s próbálok arra gondolni, milyen szerencsés is vagyok: mert az vagyok! Pár óra megnyugtató ázás után, hallva a teljes csöndet, kikászálódok a fürdőkádból és felöltözve lépek ki a szobába. Dan az ágyán ülve, elégedetten szemléli művét, s közben a mobilján pötyög, néha-néha elmosolyodik. Letelepedek mellé, majd a szekrényre pillantok, amivel jó munkát végzett. Már tele is ragasztotta különböző matricákkal, logókkal, és őszintén – nagyon tetszik. 
-Ügyes vagy. – dícsértem meg, miközben végigsimítottam karján, s válaszként csak egy aranyos mosolyt intézett felém. Jóéjszakát kívánva neki, teljesen kimerültve fekszem be az ágyamba. Nem is kell sok idő, amíg átlépek az álmok világába, fejemben a Recovery dallal. 

Reggel nyűgösen ébredek, az ébresztőóra csörömpölésére. Óvatosan nyitom ki a szemem, és Danielt pillantom meg a kanapén magába roskadva egy papírdoboz fölött. Kis idő után, rájöttem, milyen doboz is az. Az emlékeim, a múltam őrzője. Ijedten rohanok érte, s kapom ki kezéből az egyik fényképet. 

-Hogy merted Daniel? – kiabáltam, bár még én sem tudtam miért. 

-Sajnálom, én csak.. Nem akartam. – mondta. 

Nem is az zavart, hogy látta, nem volt titok. Az kavart fel, hogy én láttam őket, újra, ennyi idő után. Úgy ahogy voltam, pizsamában rohantam le a ház elé, és az óriási kukába ürítettem bele a doboz egész tartalmát, koncentrálva, hogy ne sírjam el magam. A dobozt is összetéptem majd a többi emlék után hajítottam. Elszomorított a tudat, hogy az egész eddigi életem, belefért egy kartondobozba. Könnyezve indultam vissza a lakásba, majd se szó se beszéd megmosakodtam, felöltöztem, majd Danielt magára hagyva indultam iskolába. Az iskola kapuján belépve, suttogva ejtem ki a szavakat: Boldog leszek! 

Sarah mellett fogalok helyet, majd lányos csacsogásba kezdünk, Matt házibulijáról, ahová mi is hivatalosak vagyunk, a vendéglistáról, pletykáltunk az osztályról, az ismerőseinkről. Még sosem tudtunk így beszélgetni, sokkal felszabadultabb voltam, tudtam, hogy innentől minden más lesz. Becsöngettek pontban 8 órakor, mindenki a helyére sietett. Már csak 1 hét van a suliból, már nem igazán tanulunk hál'isten, igazából csak beszélgetünk, lyukas órákat kapunk, szeretem az év végi punnyadást. Iskola után Sarahval ebédelni mentünk, egy eldugott sarki étterembe, ahol igazából minden van, isteniek az ételek és még olcsó is, de a gazdag angoloknak, nem igazán teszi meg semmi a libamájon kívűl.
-Várom már Matt partyját. Régen voltunk bulizni, jó lesz egy kicsit kimozdulni. Egy baj van, hogy még nincs ruhám. – vágott elkeseredett fejet, mire feleszméltem, hogy igazából nekem sincs.
-Együnk, aztán menjünk el vásárolni. Még én sem vettem semmit, meg úgy sincs semmi dolgunk. Péntek van, jövő csütörtökön évzáró, aztán végre nyár. – sóhajtottam fel. 

Ebéd után átballagtunk a plázába, egy-egy fagyi kíséretében, meséltem Sarahnak, Danielről, kifelejtve a reggeli incidenst, meg a tegnapi fiúról, akibe beleütköztem. Borostája, erős arccsontjának vonala, még mindig a fejemben motoszkált, nem tudtam kiverni a fejemből. Sarahval, minden boltot végigjártunk, rengeteg ruhát próbáltunk fel, és rengeteget meg is vettünk. Végül 2 óra után, megtaláltam a tökéletes ruhát a bulira, és teljesen elégedetten vánszorogtam haza Sarahval az oldalamon, akivel elvált az utunk egy keresztutcánál. Az órámra pillantva láttam, hogy fél óra múlva edzés, így szedve a lábaimat gyorsan hazaértem, lepakoltam, ettem 2 falatot, majd a sportszatyromat felkapva indultam a táncterembe. 

-Sziasztok. – léptem be a táncterembe, ahol Kylelal és Felixel találtam szembe magam. - Úristen, ma vesszük fel a videót? Teljesen kiment a fejemből.  – nevettem fel kínosan, Ők pedig jól kiröhögtek. 
Beszélgettünk egy ideig, majd nekiálltunk még egy kicsit gyakorolni, majd mikor már tökéletesnek éreztük az egészet, a táncot, az összhatást felvettük az új koreográfiát. Minden másodpercét élveztem, minden lélegzetvételemmel a táncnak éltem. Eszméletlen érzés volt,csak én és az életet jelentő perem a szakadék mellett. Mikor végeztünk, visszanéztük a felvételeket, amiket Kyle majd megszerkeszt, és feltesz az internetre. Egyszerűen imádtam a tánc hangulatát, elvontságát. 8 óra körül értem haza, Danielt a kanapén találva.
-Ali.  – szólt mire rápillantottam. - Kérlek ne haragudj, nem tudtam mi az a doboz és tényleg sajnálom. Vedd úgy mintha nem láttam volna, ez a rólad kialakított véleményemen nem változtat, sőt.  – folytatta. - Nem akartalak megbátani, bocsáss meg.  – kérlelt.
-Daniel egyáltalán nem haragszom rád. Rossz érzés volt újra látni azokat a dolgokat újra ennyi idő elteltével, és igazából magamra haragudtam, mert eddig képtelen voltam megszabadulni tőlük. Nem tettél semmit, nem haragszom.  – mosolyogtam rá, majd letelepedtem mellé a kanapéra. Egy rendelt pizza mellett néztük a Kellékfeleséget és rengeteget beszélgettünk. Megtudtam, hogy Daniel menedzsernek tanul és emellett nagyon jó bmx-es. A szülei kitagadták, mert füvezett és nem viselkedett elvárásaik szerint, de a saját gyerekemet sosem tenném ki az utcára emiatt. Sajnáltam Őt, láttam hogy fájdalmas neki erről beszélni.. Úgy tűnik nem csak én szenvedtem ezen a világon. 

--

Este 7kor, teljes puccban szálltam be Sarah mellé a taxiba. Szoknyám széleit simítgatva gondolkoztam, hogy mire is kéne számítanom, milyen lesz újra ekkora társaságba menni. A nagy részüket nem is ismerem, sőt, valószínűleg még sohasem beszéltem velük. Nem vagyok az a típus, aki percek alatt képes kapcsolatot teremteni és témákat felhozni egy vadidegennel, bár lehet, hogy mostmár más lesz. Igyekszem, hogy más legyen. 30 perc csendes utazás után, Sarahval az oldalamon baktattam be a bukszusokkal keretezett villába, ahonnan kihallatszott az üvöltő zene.Ahogy beléptünk az őrjítő tömegben azonnal elfogott a klausztrofóbia, majd Sarah kezemért nyúlva vonszolt magával a rengeteg ember között. A házigazda üdvözölt minket, majd azonnal megvendégelt minket egy-egy indító italra, amit kedvesen el is fogadtunk, majd már jobban feloldódva a táncparkett közepére vetettük magunkat. Imádtam mások előtt táncolni, imádtam ahogy megnéznek, mert ez azt jelentette, hogy eddigi munkámnak volt legalább minimális eredménye, hogy nem volt az egész életem merő kudarc. Igazából ezzel bizonyítottam.. mindig azt mondták, hogy semmirekellő vagyok, semmihez nincs tehetségem csak egy csitri vagyok, de volt valami, pontosan ez, amiben jobb vagyok mint mások. Csípőmet a zene ütemére ringattam, minden tekintetet magamon éreztem, a táncparkett süvített, mindenki füttyögött, ujjongott és tapsolt. Adrenalin szintem az egekbe szökött, két kart éreztem derekamra fonódni, de akkor már nem érdekelt. Csípőmet az övével együtt mozgattam, ahogy megpörgetett a világ mintha egy másik hely lett volna. Ahogy partneremre pillantottam egy szőke srác arca rajzolódott ki, bár eléggé homályosan. Tisztán láttam rajtam végigvonuló égkék szemeit. 

Niall Horan

Matt egy régi, de nagyon jó barátom bulijába tartok éppen. A volán mögött ülve, a sötétített ablakok mögül bámulom az ablakon szánkózó esőcseppeket és bámulom a nyugodt életű, átlagos, családos embereket. Szelíden elmosolyodok, amikor egy szőke kislányt látok ahogy sír és kiabál egy árva fagylaltért. Neki még csak ennyi problémája akad az életben. Én is azt kívánom, bár sosem nőnék fel,20 éves vagyok az életem legszebb korszakán már túl, de van 4 csodálatos barátom akikkel közösen alkotjuk a One Directiont és azt kívánom, hogy bárcsak mindig így maradna. De az élet nem ilyen.. egyszer mindennek vége szakad, és ahogy öregszünk, nekünk annál közelebb a vége. Eszmefuttatásaimból hangos dudaszó ébresztett, figyelmeztetve, hogy a lámpa már régen zöld. Bekanyarodtam az úton és 5 perc múlva már Matt kocsifelhajtóján parkoltam. A motort leállítva kiszálltam a fekete terepjáróból, majd beballagtam a házba ahonnan őrült kiabálás hallatszott. Mindenki a táncparketten táncolt, ki részegen, ki nem annyira. Fellépdeltem a lépcsőn pár fokot hogy jobb rálátásom legyen a lent táncolókra. Azonnal megpillantottam egy lányt, aki egyenesen profi volt és nem mellesleg gyönyörű. Ahogy megpördült és egy másodpercig magamon éreztem kába tekintetét lesiettem hozzá és karajaimat a derekára fontam. Csípőjét erősen ütemre dörgölte hozzám, majd mikor bedöntöttem fáradt testét rám pillantott, de nem ismert fel. Egyáltalán nem volt részeg, valami teljesen mást láttam smaragzölden csillogó szemeiben. Pár percig magára hagytam, amíg megittam egy italt Mattel, de mire visszatértem már 10 srác itatta a pultnál. Éreztem valami különöset vele kapcsolatban, tudtam,valahonnan azt éreztem nem hagyhatom egyedül, ezért a srácok közül elrángatva a kocsim felé indultunk.Még a nevét sem tudtam, sejtésem sem volt hogy ki ő, valami azt súgta, hogy neki velem kell jönnie. Beültettem az anyósülésre, s mire átértem a túloldalra már szendén aludt. Arcának erős vonalai kiemelték formás ajkait, vonzó volt, de nem tetszett. Inkább tekintettem rá úgy, mint egy testvérre aki meglehetősen vonzó, de elég furcsa lenne ha valamilyen szinten teszene a húgom. 2 óra bulizás után felbőgettem a motort és hazafelé vezettem. A békés út közepén, felébredt és tág pupillákkal meredt rám.

Alison Gray

-Ki vagy te, mit keresek veled, és hová megyünk?
-Niall vagyok, részeg voltál és felelősségemnek éreztem hogy ne itasson le egy világi tahó, és haza akartalak vinni, mert nem tudtam hol laksz.-hadartam.
-Audley utca 31.-világosítottam fel, mire azonnal teljes kanyart vett és elindult az általam megadott útirányba.
Csendesen utaztunk, és nem is terveztem hozzászólni, vagy megköszönni, hogy ilyen segítőkész. Idegen volt, és nem kérte senki a segítségét, hogy furikázzon, se azt, hogy megvédjen. Nem figyeltem meg jobban, ha akartam volna akkor sem tudtam volna, mindig égkék szemeibe temettem tekintetem. Szőke hajában volt egy kis barnás beütés. 

Nem lehettünk messze a lakásomtól, mivel kevéske 15 perc alatt leparkoltunk. Szó nélkül kilöktem az éjfekete terepjáró ajtaját, és ezzel az erővel be is csaptam magam mögött.Lassan csoszogtam el a ház bejárata felé, mikor utánam szólt.
-Hogy hívnak?-kérdezte kiabálva.
-Ali.-suttogtam alig hallhatóan, kétlem hogy hallotta. Belöktem a kaput, és köszönés nélkül lépdeltem fel a vakolat borította lépcsőfokokon. Kulcsomat előkutattam, majd olyan halkan ahogy bírtam bementem a lakásba, befeküdve a puha párnák közé, az este eseményeivel a fejemben nyomott el az álom.

                  

Chapter 2. - New beginning

Kedves Olvasók!

Nem szeretném sokáig húzni a bevezetőt, de annyit muszáj elmondanom, hogy rettentő hálás vagyok az 500+ megtekintésékért, a pipákért, és a 2 követőért is, álmomban sem gondoltam, hogy a történetem teszeni fog,és hogy ennyire, azt meg végképp nem. Tényleg nagyon szépen köszönöm, ti vagytok a legjobb olvasók!

Remélem ez a fejezet is épp úgy fog tetszeni, mint az előző kettő. Megjegyzéseket és pipákat most is várom!

Jó olvasást kívánok!

Love WG

zene

Ideiglenes kimenekvést kapok ebből a zord, kegyetlen világból. Csak én voltam és a tánc. Csak mi ketten. Sokszoros újrapróbálás és átgyakorlás után kimerülten huppanok le a tükör elé, és arcom bámulom, hogy mennyit változtam. Már nem az a lány vagyok mint régen, akit mindenki lenézett és akit mindenki feleslegesen sajnált. Régen, a legtöbben azt hitték rosszkedvű vagyok és távolságtartó, bár ha jobban belegondolok – nem tévedtek túl sokat. Hónapok óta, ott áll a szoba sarkában, egy meggyötört kartondobozban, az eddigi életem. Pár véres ruha, törött képkeretek, fájó emlékek. De ahogy most a tükörre sandítok, már nem azt látom aki voltam. Életemben először, igaz hogy magányos vagyok, de ettől függetlenül boldog. Mikor megkérdezték mi akarok lenni ha nagy leszek azt feleltem, hogy boldog. És úgy érzem, talán már közel járok hozzá. 

Erőtlenül tápászkodom fel, majd elbúcsúzom a tanítványoktól miután beszedem a tandíjakat. 10 percig szöszmötölök, összepakolok, majd a sportszatyrommal a vállamom baktatok haza a már sötétedő égbolt alatt.

Fülemben kiabál a zene, magamban örlődve teszem meg a métereket, mikor hirtelen akadályba ütközök. Sötét volt, alig láttam, de csillogó tekintete az enyémbe,egyszerűen ütközött káprázatos volt. Férfias állkapcsát és arccsontját, erősebb borosta szegélyezte.Parfümje az orromba kúszott. Fekete haja eltűnt a késő este sötétjében. Halkan elnézést kért és lehajtott fejjel az ellenkező irányba elsietett.

Zayn Malik

-Nem érdekel mit gondoltok!-ordítottam magamból kikelve, miközben a csapattársaim arckifejezését figyeltem. Harry a homlokát súrolva járkált fel alá, a többiek magukba roskadva figyelték az őrjöngésem. Ez már mindennapos a One Direction házban, legszívesebben néha otthagynám az egészet ahogy van. Ma éppen én voltam a soros, a bűnbak, amiért sokat járok bulizni és sok lánnyal látnak együtt. Ez az én életem, nem másé, én kell eldöntsem mit teszek és mit nem, ez az én felelősségem, nincs beleszólásuk. 

-Jó rendben. – sóhajtottam végül. -Igazatok van, leállok. Ígérem, mindent megteszek, mert csak tönkreteszem magam, és a bandát is. – adtam be a derekam. Nem volt más választásom. Ők a legjobb barátaim, csak rájuk számíthatok, már-már olyanok mint a testvéreim, vagyis nem – már azok.

Felkaptam a kabátom és könnyedén belebújva indultam el sétálni, szükségem volt egy kis magányra, hogy átgondolhassam a dolgokat, az életem. Mások az én életemre vágynak, hogy híresek legyenek, de ez se fenékig tejföl – sőt. A főutcán sétáltam végig, elhagyva az egyik kedvenc kínai éttermem, majd befordultam a következő utcán, ahol beleütköztem egy lányba. Káprázatos arca, lágy arccsontjai, különleges szemöldöke, igéző tekintete azonnal belopta magát a szívembe. Csak néztem őt pár másodpercig, majd észrevéve mit is csinálok, halkan bocsánatot kértem és továbbmentem. Pár másodperc múlva, visszatekintettem a vállam fölött, hátha láthatom még egyszer – de már eltűnt. Amire vágyok? Nem a buli, nem a magány, nem a lányok, hanem egy lány. Aki az életem, akire ha ránézek gyorsabban kalapál a szívem.Visszagondoltam a belém ütköző szőke gyönyörűségre, mire mintha villám csapott volna belém.. látnom kell őt mégegyszer. – gondoltam, majd hazafelé indultam üres gondolatokkal. 

Alison Gray

Mikor a lakásomhoz értem, Sarah már a lépcsőn ülve várt rám a mobilját bűvölte. -Halihó! – köszönt azonnal ahogy megpillantott. Hatalmas mosolya engem is jobb kedvre derített, és már csacsogva szedtük a lépcsőfokokat a lakásomig versenyezve.

-Miújság? – kérdeztem már fél óra múlva, a kanapén fekve, egy meleg zuhany és pizzarendelés után.

-Semmi érdekes.–mondta le nem véve tekintetét a rezgő és villogó kütyüről, mire csak megráztam a fejem.

-Megint Zack, ugye? – vontam fel a szemöldököm, mire csak aprót bólintott, és pironkodva lehajtotta a fejét. Még az is látja aki vak, hogy Sarah, mióta csak idejöttem, sőt már azelőtt is Zacről álmodozott. Nem rég szakított előző barátjával, mert Ő rá vágyik, nem másra. 

-Elhívott vacsorázni. – mondta, mire elképedtem. Leesett állal bámultam rá, szótlanul több mint két perce mire megszólalt. - Izgulok.

-Mi az hogy csak most mondod el? Megbántottál. – tettem a fejem sértődötten, mire lebiggyesztette alsó, húsos ajkait és én felnevettem. 

-Nézzünk filmet. – kérlelt, amibe azonnal bele igy egyeztem, majd elkezdtük nézi a Szerelmünk lapjait, amit már körülbelül mindeketten hatszor láttunk. A film közben , egy-egy érzékeny jelenetnél elgondolkodtam és kicsordult néhány könnycsepp a szememből, de úgy döntöttem hagyom ezt az egész gondolkodósdit, nem nekem való, úgysem sülhet el jól. Nem szabad mélyen elgondolkodnom, nekem nem, mert csak újból magamba roskadnék és abba belehalnék... A Sarahval töltött este nagyon jól alakult, rengeteget nevettünk és beszélgettünk, pont egy ilyen estére volt szükségem.

Reggel az óra fülsüketítő csörömpölése ébresztett legszebb álmomból, mire óvatosan hunyorogva az óra számlapjára pillantottam, melyen pirossal írva villogot a hetes szám, két nullával a nyomában. Átfordultam másik oldalamra, ahol Sarahval találtam szembe magam. Még jóízűen aludt, de muszáj volt felkeltenem így belérúgtam.

-Halo! – kiabáltam. -Fel kell kelni. – rángattam még kómás, erőtlen testét.

Kikeltem az ágyból, ásítások egész hada után, majd magamra kaptam egy szakadt farmert, lábamra húztam az airmaxem és egy fekete trikóra ráhúztam a terepmintás ingem. Tudniillik, mutáns szerűen kicsi a lábam. 18 éves vagyok és 35-36os méretű cipőket hordok. Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, ahol kisminkeltem magam miután megmosakodtam, majd késznek nyilvánítottam magam.

Az iskola szokásosan telt, unalmas és agyfárasztó órák, ökörködéssel teli, túl rövid szünetek, melyekben mire igazán jókedved lesz, az azonnal el is múlik, mert becsöngetnek. 2 orosz, egy elképesztően hosszúnak tűnő matek, magyar és kémia óra után, jött egy tesi. Ez egy rövid nap volt Tornaórán a lányokkal feküdtünk egy matracon és beszélgettünk, miközben nekem erre- arra elkalandoztak a gondolataim. 

A nap gyorsan eltelt, haza felé ballagva fülemben szólt a zene, majd egy másodperc alatt leállt, és fülesemben már a csengőhangom szólt, mire azonnal felkaptam a telefont.

-Halo. – szóltam bele érdeklődve. 

-Szia, Daniel vagyok. Láttam a hírdetésedet az interneten, és szeretném megnézni a lakást. Nagyon messze lakom a belvárostól és érdekelne az ajánlat, meg egy aranyos lakótárs is.–mondta és bár el sem tudtam képzelni őt, éreztem fülbemászó hangján, hogy mosolyog.

-Rendben.–válaszoltam neki kélyesen, mire felnevetett.-Mikor lenne neked alkalmas? –kérdeztem. 

-Bármikor. Ma délután, 3 körül? –érdeklődött, mire átgondoltam mai programom, de rájöttem, hogy nincs, így azonnal igent mondtam.

-Akkor háromkor. –  mondtam végül és megszakítottam a vonalat. 

Izgatottan rendezgettem össze a lakást, elpakoltam, emberi teremtéménynek alkalmas lakóhellyé változtattam, mire megszólalt a csengő. Ujjaimat tördelve közeledtem az ajtó felé, majd nagy levegőt véve, félve nyitottam ki az ajtót. -Szia.– mosolygott rám, mire csak visszamosolyogtam. Jobban szemügyre vettem, gyönyörű aranybarna szemeit, borostáját, fülében ékelkedő fehér alapon horgony mintájú fültágítóját, és azonnal szimpatikusnak találtam. - Bejöhetek? –kérdezte felhorkantva.
-Ja, igen bocsi.–hajtottam le a fejem automatikusan és szélesre tártam előtte a bejárati ajtót, hogy szabad utat engedjek neki. Belépett, majd három lépést téve körbenézett, majd mosolyogva bólintott egyet és rám pillantott. 1 percig köztem és a szoba közt cikázott mogyoróbarna tekintete, majd végül rajtam állapodott meg.
-Hiba lenne kihagyni ezt a lakást. Egész jó állapotban van, közel a belvároshoz, olcsó is, és még egy gyönyörű lakótársat is kapok.–húzta féloldalas mosolyra száját, mire csak elpirultam.
-Hát akkor isten hozott. Mikor költözöl?–kérdeztem felcsillanó szemekkel. Kisétált az ajtó elé és két nagy bőröndött húzott be majd "beköltözöttnek nyilvánította magát. - Nem kéne neked egy ágy? Ja meg egy szekrény.–fűztem hozzá, mire csak bólintott és együtt elindultunk a bútorboltba, ami körülbelül fél óra sétára volt. De elég nagyot tévedtem, mikor azt hittem idilli sétában lesz részem. Bőrdzskijébe bújva felrakta sisakját és átdobta lábát a motoron, majd kérdőn rám pillantott. 
-Fel nem ülök arra.–mondtam, mire felnevetett.
-Gyere nem harap. Maximum én.–kacsintott, majd végül kisebb győzködések árán felültem mögé, és szorosan átkarolva derekát, felbőgött a motor és seperc alatt a bútorbolt kínálatát szemléltük.
Az ágyakat kipróbálta, mert elkellett szerinte dönteni melyik a legjobb és legkényelmesebb, majd vett egyet amit körülbelül a legelején nézett, majd egy szekrényt mellé és indulhattunk is haza, miután kiudvarolta a szőke tinédzserlánynál, aki ott dolgozott, hogy intézze el, hogy ezeket egy órán belül megkapja. Hát, igaz ami igaz, nem rossz pasi..

Hazamotoroztunk, majd a házba belépve levetette magát a kanapéra és megpaskolta a helyet maga mellett. 
Lerogytam mellé, és kérdőn pillantottam rá. - Mit szeretnél?–kérdeztem. -Csak nem éhes vagy?
-Hát nem mondom, hogy nem esne jól valami, de vállalom, hogy ma elkészítem én.
-Mit eszünk?–csillant fel a szemem.
-Hmm.. szendvicsen keresztül, tudok csinálni szendvicset, vagy ehetünk még szendvicset, esetleg szendvicset.. vagy várj, még szendviccsel is szolgálhatok.–mondta, mire kiszakadt belőlem egy jóleső kacaj.
-Hát, mind csábító ajánlat, de szerintem akkor talán.. szendvicset.–mondtam, mire felpattant és a konyhába indult.Megebédeltünk, majd 1 óra múlva meghozták Danny bútorait, amiket készségesen kifizetett.Ő nekiállt a szerelésnek, úgy tett mintha értene hozzá, én pedig készülődni kezdtem az edzésre.
-Hová-hová ilyen későn, este 8-kor?–kérdezte viccelődve.
-Edzést tartani anya.–ráztam a fejem.
-Oké.Mikor jössz?
-Tízre körülbelül itthon vagyok.–mosolyogtam rá, majd elköszönve tőle, remélve, hogy nem teszi tönkre a lakást, elindultam a próbaterembe. Boldog voltam, hogy végre találtam egy lakótársat, aki nem mellesleg jófej, kedves, aranyos és helyes is. Erre vágytam, hogy ne legyek magányos, és biztosan állíthatom, hogy Ő tenni fog róla, hogy ne unatkozzak.