Kedves Olvasók!
Siettem a fejezettel, remélem ez is elnyeri a teszéseteket. Mindjárt 1000 olvasónál tartunk, és ezért nagyon hálás vagyok. Ebbe a fejezetbe már másik főszereplőnk is belép, és kezd összefonódni kedvenceink sorsa. Tudom, hogy ezt a szöveget úgysem olvassa el senki, de szeretném kérni, hogy szóljatok hozzá a fejezetekhez, hagyjatok valami minimális visszajelzést, mert így nem tudom, hogy tetszik- e nektek amit írok, amit csinálok. Próbálom fenntartani a szintet, és most tervezek egy új dizájnt, szóval remélhetőleg az is megérdekzik hamarosan.Nem jártatom tovább a szám.
Jó olvasást
Puszi, WG
 |
| zene |
10 órakor idilli álmaimból, lakótársam őrült
szitkozódása keltett, aki éppen a sütőt szidta, mert nem tudta begyújtani a
nyamvadt gázt. Az ágyból első osztályú belátást nyertem a konyha azon pontjára,
és csendesen figyeltem az elég szerencsétlen látványt nyújtó Daniel próbálkozásait.
Halkan kuncogtam, mikor földhözvágta a semmiről sem tehető serpenyőt, mire
felém fordult és ő is nevetni kezdett. Leült az ágyam szélére és arcát
tenyereibe temette.
-Csak nem azt akarod mondani, hogy meggyűlt a bajod a
gáztűzhellyel? – nevettem fel, mire csak megrázta a fejét.
-Nem akartalak felébreszteni, de kilyukad a hasam
olyan éhes vagyok, és mint látod minden igyekezetem ellenére sem vagyok egy
konyha tündér. – vázolta, mire megértően bólogatni kezdtem.
-Ha ezt nem mondod el, szerintem soha nem vettem volna
észre. – biggyesztettem le alsó ajkam, majd hajamat copfba
fogva, indultam el rántottát készíteni, amíg Dan megterítette az asztalt.
Remélem legalább azzal nem akadnak gondjai. Ez volt az utolsó vasárnap a nyári
szünet előtt. A londoni hűvöskés időjárás helyett, ma meglepően meleg volt,
sütött a nap, már vártam a közelgő nyarat.
-Nem megyünk el az aquaparkba? – villantotta
rám 100 wattos mosolyát. Mintha a gondolataimban olvasna.
-Benne vagyok, csak akkor elmegyek készülődni, te
pedig eméssz csak nyugodtan.
Zayn Malik
Elképedve meredtem a konyhában zabáló szőkeségre.
-Ugye ezt most nem komolyan kérted? – kérdeztem
megerősítést várva.
-De. Otthagyta a kocsiban és elkéne juttatni hozzá.
Niall néha szerintem fel sem fogja miket kér. Tegnap
Matthew bulijáról hazavitt egy lányt, és mivel ő ma nem ér rá, ezért engem kér
meg hogy vigyem el neki a rúzsát amit a kocsiban felejtett. Nemtudom Niall mit
gondol néha, de mivel a barátom, és mivel megígértem, nem csak nekik hanem
magamnak is, hogy megváltozom és nem leszek önző többé, ezért inkább magamban
tartottam kétségeimet és kikívánkozni vágyó beszólásaimat, felálltam és a hülye
rúzzsal a zsebemben indultam ki a kocsimhoz. A motort felbőgetve hajtottam el a
Niall által megadott úticélhoz, ami csupán 15 percre esett a One Direction
háztól.
A kaputelefonon keresgéltem a nevek között valami Ali
névre utalót, vagy csak hasonlítót és becsöngettem. A kapu kinyílt, én pedig
felcaplattam a 2. emeletre és újból becsöngettem, mire fordult a zár és
elképedtem.
-Daniel? – meredtem rá, még mindig teljes
sokkban.
-Zayn, öreg havar. Évek óta nem láttalak. –
tárta ki tenyerét egy pacsira, amibe bele is csaptam majd megöleltük egymást.
Az élet egy játék. Az élet a játék. Mi mind csak a sors bábjai vagyunk, akiket
úgy mozgat, úgy rángat ahogy csak kedve szottyan. Vannak véletlenek, és különös
egybeesések. Daniel még Bradforban osztálytársam volt, és mióta én jelentkeztem
az X-Faktorba, azóta nem láttam Őt. Minden titkom őrzője volt, az az ember
akire gyerekkorom épült, aki nélkül most sehol nem lennék. Mindenben mellettem
volt,úgy számíthattam rá, mint még soha senkire.
-Ha minden igaz, neked van egy lakótársad, akit, ha
jólinformált vagyok Alinak hívnak, és tegnap egy barátommal bulizott, akinél
elhagyta a rúzsát. – mutattam fel az említett tárgyat.
-Hát ahogy így elmondtad haver, minden stimmel, de
megkérdezem. – vette el a kis dobozt és a fürdőig caplatott vele,
bekopogott, majd egy hangos gyere után bedugta a fejét. A párbeszédet nem
hallottam, csak annyit, ahogy a számomra még ismeretlen Ali „Úristen, végre
megvan. Mondd meg neki hogy nagyon köszönöm és nagyon hálás vagyok. Adj neki
rántottát.” válaszolt és felvetette nyerő ötletét kuncogva, mire Daniel is
felhorkantott.
-Rántotta? – pillantott rám röhögve, mire csak
egy kösz után, nemlegesen megráztam a fejem. –Miújság veled öreg harcos? –
pillantott rám, miközben a mosogatógépbe csúsztatta a piszkos edényeket.
-Jól vagyok, a banda pörög, a turné nagyban megy, most
van egy hónap szünetünk, semmi dolgom, nem tudok mit kezdeni magammal. A
barátnőm, Perrie turnén van, bár.. – haraptam el a mondat végét.
-Nem megyünk el valahová holnap este? Semmi dolgom,
hozd el a haverjaidat is, szólok Alisonnak is, hátha kegyének megfelel egy
estére a társaságunk.
-Hallottam. – szűrődött ki hangja a
fürdőszobából. –Rám számíthattok, meg szerintem Sarahra is, ha nem zavar.
-Esetleg nem akarsz kijönni, hogy ne kelljen
átordítani a lakáson? – kiabált Dan.
-Köszi, de jó itt. – és bár nem láttam arcát,
hagján tisztán éreztem, hogy mosolyog.
-Én benne vagyok. – adtam végre választ Daniel
hozzám intézett kérdésére. – Amúgy jófej csaj? –bólintottam a fürdő
felé.
-Igen, tényleg az. Nagyon kedves, segítőkész, és bár
még csak pár hete ismerem, nayon kedvelem. Ja és nem mellesleg őrjítően szép. –kacsintott
rám.
-Alakul valami? –puhatolóztam.
-Dehogy is, csak barátok vagyunk, már csak egy barátnő
hiányzik nekem. Ha más lenne a helyzet, egy percig nem gondolkoznék. –mesélte,
és egyre jobban kezdett érdekelni ez a bizonyos Alison. Még 20 percet
beszélgettünk, felidéztünk pár régi emléket, majd végül telefonszámot cserélve
megbeszéltük, hogy majd még egyeztetjük a holnap estét. Mosollyal az arcomon
léptem ki a lakásból. Bármilyen csoda folytán is, hálás vagyok Niallnek, mert
jó volt újra látni Danielt. Még most is hihetetlen, hogy ez valóban megtörtént.
Alison Gray
Az egész délutánunkat az aquaparkban töltöttük. Jó volt
végre olyannal menni, aki nem fél a csúszdáktól, mint Sarah. Mindig mikor
eljöttünk, azt hajtogatta, hogy Ő most igenis kifogja próbálni, de valamiért
végül sosem jött össze, és bármennyire is tagadja, hogy Ő nem fél a csúszdáktól
ez mindenkinek egyértelművé vált az évek során,de senki nem hangoztatja. Miután
este 6 órakor már szétáztunk és eluntuk magunkat, felöltöztünk, összepakoltunk
és motoroztunk. Minden felé jártunk Londonban, bár fogalmam sem volt, hogy
Daniel honnan ismeri ennyire jól ezt a várost. Végállomásként leparkolt az
Oxford Streeten, leállította a motort, s miután, mint egy úriember, kellőképpen
lesegített a motorról elindultunk sétálni, amiből végül vásárlás lett.
Danielnek segítettem új cipőt választani, majd vettünk ruhákat, én
sminkcuccokat, egy új kölnit, egy gyönyörű ruhát, amit holnap este fogok majd
felvenni, és vettem egy ruhát Sarahnak is ajándékba, meglepetésként. Végül beültünk
vacsorázni egy Nando’sba, ahol közösen ettünk egy egész kosár csirkét. Na most,
a ”közösen”azt jelentette, hogy a 22 csirkéből én ettem kettőt, Daniel pedig
huszat, de azt mondta, hogy nagyon éhes volt, bár ezt nem igazán tartottam
elképzelhetőnek, mivel az aquapark éttermi részlegén is elfogyasztott két óriás
tál spagettit. Hazafelé az utácban lévő DVD kölcsönzőnél még leparkoltunk, és
kivegyünk két filmet estére, de ezen a boltban sikeresen össze is vesztünk.
-Ali a Mamma Mia a világ legszörnyűbb alkotása. Parádézó
emberekről szól, egy film amiben véletlen mindig mindenki tudja a koreogárfiát.
– forgatta a szemét.
-Mondd már meg, hogy a Star Warsban mi a jobb. –
néztem rá dühösen.
-Az effektek, a kitalált világ pontosságainak
kidolgozottsága, a Star Wars egy művészet, egy remekmű, a földi lét alapja.
-Ezt még te sem gondolod komolyan. Lehet hogy nem
rossz, de nem nevezném a ”földi lét alapjának”. – idéztem vissza Dant,
aki csak rosszallóan ingatta fejét.
Végül jó fél óra harc után kiegyeztünk a
Bérgyilkosékban és az Éhezők Viadala második részében. Daniel még kikölcsönözte
a Star Warst is, csak hogy neki legyen igaza, mondva ”ha te nem értékeled
ezeket az alkotásokat, akkor legnagyobb vesztedre kihagylak belőle, és megnézem
majd egyedül” és ehhez társult egy felettébb érett nyelvnyújtás is.
Az eső csöpögni kezdett, mire hazaértünk. Táskámmal a
fejem felett rohantam a bejárathoz, benyomkodtam a kódot, mire a kapu egy
rezgéssel kitárult és Danielt bevárva lépdeltünk fel a lépcsőkön. Fenn
megmutattam neki midnent amit vettem, egytől egyik felpróbáltam az összes
szerzeményem és kikértem a véleményét. Miután rendeltünk kínait, beültünk a TV
elé, és elsőként elindítottuk a Bérgyilkosék című akció vígjátékot. Igaz ami
igaz, Ashton Kutcher elég jóképű.
1 óra körül befejeztük a filmezést, és mivel csak
akkor tudatosult bennem, hogy 7-kor kelnem kell, nem számít, hogy már csak 4
nap van a szünetig, sietősen bevágódtam az ágyba és próbáltam minél hamarabb
elaludni.
Reggel 7-kor, pontosan ébresztett az órám. Meglepődve
keltem ki a puha ágy, vissza-vissza hívogató szavai közül. Nem voltam fáradt,
legalábbis nem annyira mint szoktam. Nagyon jól sierkült a tegnapi együtt
töltött napunk Daniellel, és bármennyire is furcsa kimondani, Danielnek
köszönhettem, hogy új életet kezddhettem. Összedobáltam a cuccaimat a Michael
Kors táskámba, magamra kaptam egy csőfazonú farmert egy pólót és egy dzsekit,
majd irigykedve pásztáztam Dant aki még nagyban aludt, így inkább ráugrottam,
nehogy neki jobb dolga legyen mint nekem.
-Tudod mit utálok a legjobban a világon? –
kérdezte.
-Azt amikor nem tudod begyújtani a gázt? –
nevettem fel, még mindig rajta hemperegve.
-Akkor második legjobban? – tartott
hatásszünetet. –Ha felébresztenek. Szerinted ezért ne jár büntetés? –
kérdezte, mire én ártatlanul, aprót rántottam a vállamon.
-Szerintem nem. – mondtam kislányos hangon,
mire oldalra hajtva fejét töprengett.
-Téves. – kiabált végül, majd rámvetette magát
és csikizni kezdett. Hatalmas tenyerével átfogta mindkét csuklómat, és másik
kezével össze vissza csiklandozott, én pedig alatta visítva nevettem és
vonaglottam. – Mára ennyi, reméltem tanult a kisasszony a leckéből. –hajot
közelebb hozzám, szája már majdnem a számat súrolta. Zihálva néztük egymást pár
másodpercig, majd kiszabadítottam magam alóla, megigazítottam a hajamat, és táskámat
felkapva puszit nyomtam az arácra, és elindultam kifelé, mire utánam szólt.
-Ne feledkezz meg az estéről, és szólj Sarahnak is.
Hétkor találkozunk velük, NonStopban. – osztotta meg velem, mire csak
jeletőségteljeset bolintottam, majd egy utolsó ”szia” után kiléptem az ajtón.
Mélyen szívtam be a friss levegőt, élveztem a nyár közeledtét. A napsugarak
lágyan simogatták bőröm, és maszírozták arcomat. Mosoly terült ki az arcomra,
mikor a tegnapi napra gondoltam vissza, arra hogy milyen jól éreztem magam, de
a hatalmas mosoly, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott, mikor
megláttam nevelőanyám nevét villogni a kijelzőn.
”Londonban
vagyok. Meg foglak találni.”
