Chapter 9. - My old friend, dark loneliness

zene

Mikor felébredtem, az ágyban találtam magam. Még pedig Zayn ágyában. Zayn karjával átkarolva szuszogott a nyakamba. Elképesztően édes volt álmában. Ahogy szemléltem őt, ha lehet egy férfire ilyet mondani, gyönyörű volt. Szabályos állkapcsa, őrjítő borostája, éjfekete haja. Az arccsontja jellegzetes formát kölcsönzött arcának. Puszit nyomtam az orra hegyére, mire kissé kinyitotta szemeit és jóleső mosoly ült ki az arcára. -Jóreggelt szépség! – simított végig a hátamon. - Jobban vagy? – kérdezte azonnal.

-Igen. Köszönöm a tegnap estét. – hajtottam le a fejem. 

-Nem szeretnél beszélni róla? Szeretném tudni mi bánt. – kérdezősködött, mire csak nemlegesen megráztam a fejem és a hajamba túrva elindultam a konyha felé. - Ha nem, hát nem. – hallottam nevetését még a szobából. 

A többiek már mindannyian lent voltak, reggeliztek. 

-Milyen volt az éjszaka? – vonogatta a szemöldökeit Louis.

-Sötét – válaszoltam neki összehúzott szemekkel, mire elbújt Sarah háta mögé. - Mit csinálunk ma? – érdeklődtem. 

Liam felvázolta a lehetőségeket, miszerint elmehetünk vidámparkba vagy állatkertbe. Persze velem ellentétben, mindenki a vidámparkra szavazott, ezért tettetett sértődöttséggel vonultam el átöltözni. 

15 perc múlva mindenki készen állt az ajtóban, majd el is indultunk a kisbusszal amibe mindannyian belefértünk. Én Niall és Zayn közt ültem. Sokat beszélgettem Niallel, a családjáról mesélt, nagyon kedves fiú. Mindenbe beavatott, elmesélte hogy tetszik neki egy lány, sőt még tanácsot is kért. Zayn végig smsezett valakivel, és elég idegesnek tűnt. Érdekelt, hogy mi van vele, de jobbnak láttam kimaradni ebből az egészből. A vidámparkban rengeteg dologra felültünk a fiúkkal, talán többre is mint kellett volna. Már eléggé hányingerem volt, és egy kör erejéig, egy vizes hullámvasútra nemlegesen szavaztam Sarahval együtt, így kinnmaradtunk nézni a fiúkat. Mindenki odaadta a telefonját és értékeit, hogy ne legyen vizes. Sarahval nagyokat nevettünk a fiúkon, mikor egy telefon a kezemben piityegni kezdett. Zayné volt az, jól tudtam, sokszor láttam már. Akaratlanul is, de elolvastam az üzenetét, ami egy úgynevezett Perrietől jött: "Szeretlek kicsim, alig várom hogy lássalak". Nagyot nyeltem, majd Sarah felé fordultam, bár nemtudom mit akartam megkérdezni, hisz elég egyértelmű volt minden. 

-Ki az a Perrie? – szökött könny a szemembe. 

-Zayn barátnője. Tudod az a szőke énekes lány. – válaszolt, de pillantását le sem vette a hullámvasútról. Kezébe nyomtam a nálam lévő értékeket, majd mosdóra hivatkozva elrohantam. Összetörtem. 

Kimentem a vidámpark kijáratán és vissza se néztem. Undorodtam. Azt hittem, hogy most először tényleg fontos vagyok valakinek. És kiderül, hogy barátnője van. Miért is lett volna ő más? Miért is lett volna másképp? Minek álltattam magam, tudhattam volna, hogy csak kihasználni akar. 

Zayn Malik

Mikor leszálltunk a fiúkkal, összepacsiztam Harryvel, majd visszamentünk a lányok felé. Csak Saraht láttam, nem tudtam merre lehet Ali. 

-Alison merre van? –kérdezte még előttem Liam.

-Mosdóba ment. – vont vállat, majd azt mondta utána megy. 10 percig álltunk ott nélküle, vártuk hogy visszajöjjenek. Kezdtem kicsit ideges lenni, aggódtam, hogy valami baj történt. -Fiúk, nincs sehol! – kiabált Sarah. 

-Történt valami mielőtt elment? – kérdeztem azonnal, mire csak bólintott és elkerekedtek a szemei. – Mondd már mivan.

-Perrieről kérdezett. – válaszolt Sarah, mire leesett az állam. Benyomtam a telefonom gombját és a képernyőn villódzó üzenetet olvasgattam. Látta. 

-Basszameg! – üvöltöttem, és ököllel belevertem a falba. Testemen átfutott a fájdalom kellemetlen érzése, de nem törődtem vele. Elveszítettem. Vége van. Azonnal a kijárat felé indultam és hívtam egy taxit ami haza visz a nyaralóba. Meg fogom találni. És vissza fogom őt szerezni.. bármi áron.

Alison Gray

Este 10 óra volt, és én még mindig egy padon ültem a vidámparktól nem messzi parban és zokogtam. Rettenetesen éreztem magam. Nem csak lelkileg, fizikailag is. A fejem majd szétrepedt, alig kaptam levegőt, a szívem hevesen vert. Azóta ott ültem, el sem mozdultam. Magam elé bámulva tűnődtem az életemen, azon, hogy mennyit érek, azon, hogy minek élek. Egyedül vagyok. Újra. Vagyis még mindig. Haza fele indultam, de nem volt nálam telefon, hogy taxit hívjak. Gyalog mentem, lassan és gyengén. Néha leültem egy-egy percre egy fa tövébe pihenni. Nem volt kitől segítséget kérjek. 2 órája sétáltam egy körülbelül 2 kilométeres távon. Már az utcánkat is láttam. Megszédültem és összeestem. Éreztem ahogy kicsordul a vér a fejemből. A könnyek gyorsan követték egymást. Feltápászkodtam és minden erőmet összeszedve elvánszorogtam a házig majd a kapucsengőnek dőltem, és a falmentén lecsúszva összerogytam. Lépteket hallottam és kiabálást. Minden homályos volt, majd már csak sötétség volt, jó öreg barátom, a sötét magány..

2 nappal később

Zayn Malik

Rettenetes éreztem magam, azthiszem szeretem őt, és mégis hova jutott miattam. Csövekre kötve fekszik a kórházban, eszméletlen. Sosem fogok megbocsájtani magamnak, hogy ezt tettem vele,

2 napja, a vidámparkból hazamentem, de nem volt ott. Mindenhol kerestem, bejártam egész Londont, de nem találtam. Csalódottan, bár bevallom optimista reményekkel telve indultam vissza a nyaralóhoz, hogy hátha ott lesz, hátha újra láthatom, de nem volt. Éjfél után lehetett, amikor csengettek. Louis ment ajtót nyitni, és elkezdett üvölteni, mire mindannyian odarohantunk. Olyan látvány ami fogadott, örökre a fejemben marad. Ott feküdt, véresen, eszméletlenül a lépcsőn és azt sem tudtam mit tegyek. Csak ordítottam hogy hívják a mentőt, másra képtelen voltam. Zokogtam, lerogytam mellé és nevén szólongattam, de nem válaszolt. 

Talán ő életem szerelme, és talán sosem bizonyíthatom már neki. Talán sosem szerethetem annyira, amennyire megérdemelné. Az orvos diagnózisa szerint, anorexiás és rettenetesen gyenge. A fejét erősen beütötte, emiatt eszméletlen, de ha túléli azután is rettenetesen nagy a kockázata hogy annyira legyengül ha nem figyel oda, hogy már nem lehet majd segíteni.Összeszorult a szívem, ahogy rápillantottam. Imádkoztam minden egyes nap, minden egyes percében, hogy ébredjen fel, és utána minden rendbe jön. Vigyázni fogok rá. Mindent rendbe hozok...

 4 nappal később

Alison Gray

Minden fehér volt. Mindenhonnan vakító fény jött. Lassan tudtam csak kinyitni a szemem, nehezen rajzolódtak ki a körvonalak. Pittyegést hallottam mellőlem.Csak akkor tudatosult bennem hol is vagyok, mikor a mellettem lévő gépre pillantottam. A fejembe éles fájdalom hasított, mire odakaptam a kezem. Be volt kötve. Visszaemlékeztem mi is történt, emlékeztem a vidámparkban történtekre, Perrie smsére. 

Nem akartam látni Zaynt. Nem akartam megbeszélni vele. 

Egy orvos rontott be, köszönt és olyan gyorsan nekem esett, mindenhol megvizsgált, nyomkodott és tapogatott, hogy még vissza köszönni sem volt időm. 

-Mrs.Gray!– ült le mellém. - Nagyon fontos, hogy amit most elmondok magának nem játék. Maga kórosan sovány, másnéven anorexiás. Nem visz be elég táplálékot, illetve folyadékot, ennek hatására a szervezete olyan szinten le van gyengülve hogy bármilyen fajta kicsit erősebb betegség is végzetes lehet, úgyhogy nagyon ajánlom, hogy szedje össze magát és kezdjen el táplálkozni. Megértett? – kérdezte, mire csak nagyot nyeltem és erőteljesen bólintottam. – Remek! Megyek is és beküldöm a barátait! Később visszajövök! – intett majd el is tűnt.

Sarah rohant be 10 másodperccel később. 

-Állj! –szóltam. -Kérlek mondd meg Zaynnek, hogy nem szeretném ha bejönne. 

-Biztosan ezt akarod? Nagyon ramatyul van. Teljesen felemésztette, hogy valami bajod esik. –kérdezte, mire csak megerősítettem előző kérésem, és Sarah ennek eleget téve cselekedett, majd a többiekkel tért vissza. Nagyon kedvesek voltak, Louis mondta a szokásos poénjait, ami egyre jobb kedvre derített. Sokat nevettünk, örültem, hogy velem vannak. 

-Tudod, nagyon  hiányoztál, mindannyiunknak! De van valaki, akinek mindannyiunknál összeadva is jobban. – biccentett a kinn síró Zayn felé Harry.

-Nekem is hiányzik Harry. –folyt le egy könnycsepp az arcomon. 

Az orvos nemsokára vissazjött és azt mondta haza is mehetek ha megígérem, hogy mindig lesz velem valaki aki figyel rám, és arra hogy felépüljek. A fiúk azonnal hajlongani keztdek a doktornak, Louis bevetette az igenis kapitány szövegét majd 2 óra múlva távoztunk a kórházból. Nagyon gyenge voltam. De a lelkem jobban fájt, és nem szégyelltem beismerni.. Fájt, hogy Zayn kihasznált. Féltem őt újra látni. Féltem a szemébe nézni, mert tudtam pillantása meg fog semmisíteni.