Pages

Sunday, August 17, 2014

Chapter 6. - Uncertain

Kedves Olvasók!

Hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, hiszen hónapok óta nem hoztam részt, és még életjelet sem adtam magamról. Picit elszomorított, hogy semmilyen visszajelzéseket nem kaptam, és azt gondoltam nincs értelme így folytatni, de már többen is követik a blogot. Sok dolog összejött mostanában az életemben sajnos, és rettenetesen érzem magam, sajnálom hogy ennyit késtem. Szerencsére mostmár minden rendbe jött és visszaállt a régi kerékvágásba, úgyhogy nagy gőzerővel látok neki újra a teendőknek és belevetem magamat az írásba. Köszönöm szépen nektek a kitartást.
Jó olvasást
Sok puszi, WG


zene
-Nem, nem tudom. Ugyan olyan vagyok, mint más lány.  suttogtam lesütött szemekkel. Tekintetét egy percre se vette le rólam, percről percre egyre többször végigmért és nem unta meg.
-Nem vagy tisztában magaddal.  rázta meg fejét és elmsolyodott. Nem értettem miért teper, hogy miért teszi ezt. Nem is ismert  honnan tudhatta volna milyen vagyok? Eldobtam a már kialvó félben lévő csikket, majd lassan visszaballagtam a Harry mellett üresen hívogató helyemre. Mindenki igyekezett túlkiabálni a zenét, kisebb - nagyobb sikerrel, de őszintén megvallva én meg sem próbáltam. Hallgattam a többiek jóízű beszélgetését, próbáltam megismerni a fiúkat egy kicsit, távolról figyeltem az eseményeket. Éjjel 2 óra körül a társaság feloszlott. Páran elindultak discoba, egyesek pedig haza. Én a második csoport létszámát gyarapítottam, semmi kedvem nem volt rázni magamat egész éjjel. Kisétáltam a bárból, mikor valaki az alkaromnál fogva visszarántott.
-Haza vihetlek?  fúrta mélybarna tekintetét az enyémbe. 
-Nem szükséges, inkább sétálok.  próbáltam illedelmesen visszautasítani ajánlatát, de hiába minden próbálkozásom, nem adta fel. 
-Akkor elkísérlek.  horkantott és megindult a nyomomban. 

Zayn Malik

Egyszerűen képtelen voltam elszakadni tőle. Úgy vonzott maga után mint egy mágnes. Én voltam az aki után minden lány epekedett, de ő még csak halvány jelét sem mutatta annak, hogy egyáltalán kedvelne. Láttam benne a kihívást. Csendesen ballagtunk haza, ő ment elöl, én pedig csendesen követtem. Gyönyörű alakja volt, nem volt magas, de nagyon vékony, talán már túlságosan is. Csendben sétált, nem nézett rám, egyszer egyszer megrúgott egy - egy kis kavicsot. Sosem voltam az a fajta, aki futott egyes lányok után, de ő valamivel, fogalmam sincs hogy mivel, de megbabonázott. Minden egyes alkatrészem, minden apró porcikám kívánta őt, azóta az este óta amióta először megpillantottam, belenéztem gyönyörű zöld szemébe és beszippantottam azt az édeskés, megaválragadó illatot. 
-Miért vagy ilyen csöndes? – törtem meg a már 15 perce ránknehezedett csendet.
-Fáradt vagyok. – bökte oda egyszerűen. Vártam, csak vártam hátha mégis hozzáfűz valamit, de nem tette, bármennyire is reménykedtem – lehet hogy csak engem nem kedvel, és a háta közepére sem kíván én meg, mint valami pedofil zaklatom és megyek utána. 
-Holnap ha ráértek a srácokkal, elmehetünk strandolni mindannyian együtt. – mondta alig hallhatóan. Meglepődtem. Nem tudok kiigazodni rajta, és talán ez az ami a legjobban vonz vele kapcsolatban.
-Ha te is jössz én benne vagyok. – kacsintottam rá, mire halványan elmosolyodott. 
5 perc séta után, megérkeztünk a ház elé, ahol felém fordult, óvatosan felpillantott rám és beinvitált egy kakaóra, amit kicsattanó örömmel fogadtam. Lerogytam a kanapéra, és csak őt figyeltem ahogy a konyhában ténykedik. Időközben átvette a zsiráfos pizsamáját majd miután a kezembe nyomta a kakaómat, leült mellém és bekapcsolta a televíziót.
-Van valami ötleted mit nézzünk? – mosolygott rám.
-Rád bízom, mintha itt se lennék. – válaszoltam, mire huncutul felnevetett, majd berakott egy dvd-t és elindult valamilyen mesefilm, aminek még a létezéséről se tudtam. Tágra nyílt pupillákkal és kakaós ajkakkal meredt a képernyőre. Már pusztán attól, hogy őt néztem, melegség töltött el. Tudom, nem szabadna, de nem tehetek róla, mága a puszta jelenléte csodálatos, egyszerűen megbabonáz.


Alison Gray

Reggel hangos  ajtócsapódásra ébredtem. A kanapén aludtam el, egy párnát szorongatva. Megdörzsöltem a szemeim, majd az ajtó irányába pillantottam, ahol Saraht véltem pironkodva felfedezni, gondolom valamelyik fiúnál aludt, de kora reggel nem volt erőm végighallgatni élménybeszámolóját. Egy fehér papírfecni feküdt magányosan a földön, ismeretlen kézírással. Még a reggeli világosságtól bántott szemmel, hunyorogva próbáltam kivenni a dőlt, szabálytalan betűket.
"2-kor találkozzunk a strandon. Hozom a fiúkat is. Alig várom hogy újra lássalak. Z."
Elmosolyodtam, majd az órára pillnatva láttam hogy az idő már lassan delet üt. Sarahnak is szóltam, majd nekiálltam összeütni egy tojásrántottát, majd Daniel felkutatására indultam, de gyorsan meg is találtam az ágyában, ahol békésen aludt. Úgy gondoltam rávetem magam, így nekifutásból huppantam rá kicsiny méreteimmel. 
-Jó reggelt Lison! – nyögött fel. 
-Hasadra süt a déli napsugár. 2 órakor strandra megyünk és csináltam reggelit, úgyhogy gondolom számíthatok rád is. – nevettem fel, utalva bélpoklosságára.
-Ez magától adódik, egy ilyen szép ébresztés után, tudnék nemet mondani? – rázta meg fejét, és megigazította kócos haját.

1 és fél óra múlva együtt szálltunk be Daniel kipofozott régi kis tragacsába, ami amúgy elég menőnek számított a haverjaink körében. Sok mindent látott már az a kocsi – ha értitek mire gondolok, úgyhogy én merő óvatossággal ülök be mindig abba a kocsiba. Útközben Sarah próbált aludni, én ide oda bámészkodtam, miközben Daniel max. hangerőn üvöltette a Lady Gaga számokat, és erős gesztikulálásokkal és színészkedéssel fűszerezte produkcióját – értsd, felugrott és majdnem teljesen hátramászott egy piros lámpánál, mindezt a Bad Romancere. Fél óra izgalmas út után megérkeztünk a strandra, ahol már 5 kapucnis és napszemüveges srác állt a bejárat előtt. Ha nem ismertem volna őket, azt hittem volna hogy inkognitóban lévő kémek vagy esetleg szimplán csak csövesek. Sarah azonnal kiugrott és odarobogott Louishoz, amíg mi Dannel kikászálódtunk a kocsiból.

Zayn Malik 

-Sziasztok! – köszöntem elsőnek, és próbáltam nem feltűnően bámulni. Tegnap este sokat gondolkodtam és csak egy kérdést tettem fel magamnak egymás után és után. Hogy lehet valakibe egy röpke pillanat alatt beleszeretni? Nem is tudom, hogy igazából mi is ez az érzés pontosan, mert sosem szerettem még senkit. Magamnak is nehéz bevallani, de eddig mindig másokat használtam eszközként, de legfőképpen játékként.

10 perc sorbanállás után bevonultunk az öltözőkbe, ahol mindenki belépett egy-egy fülkébe. 5 perc múlva mindenki kinn sorakozott már, együtt vonultunk ki a medencékhez. Lepakoltunk, mindenki elrendezkedett majd elindult a hullámmedence felé, Alisont kivéve, aki a magára csavart törölközőben letelepedett a fűbe és onnan pislogott a többiek után.
-Na mivan nem jössz? – érdeklődtem.
-Nem szeretek fürdőruhában lenni. – mosolyodott el halványan. – Nincs jó alakom, nem szeretem. –motyogta.
-Csak nem lehet olyan vészes. – ráztam meg a fejem és próbáltam leszedni róla a törölközőt, ami nagy húzás vonás után sikerült is. Ahogy végignéztem rajta a szavam is elállt.Gyönyörű volt, de nagyon vékony. Betegesen. – Alison, eszel te rendesen? 
-Igen. – bólintott majd fucsállóan nézett rám, nem értette mi a baj. 
Megráztam a fejem majd a hátamra kaptam. Meg se éreztem a súlyát jóformán a vállamon. Így rohantam vele a medencéhez, majd azért óvatosabban belehajítottam, nem akartam hogy baja essen. Mikor feljött a víz alól csak rosszallóan rám pillantott, és jelezte hogy ezt még visszakapom. Utánaugrottam én is, majd bent a medencében is majdnem végig vele beszélgettem. Érdekelt amit mondott, érdekelt amit mesélt. 


Alison Gray

Zaynnal töltöttem majdnem az összes időt a hullámmedencében. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, úgy éreztem hogy tényleg érdekli amit mondok, és ő is mesélt, mindenről amit kérdeztem. Eszmecserénket Niall szakította meg, aki hátulról rámvetette magát és lenyomott a víz alá. 
-Éhes vagyok, így megyünk enni. Csak gondoltam szólok. – mondta vigyorogva.
-És ennek az volt a módja, hogy lenyomsz a víz alá? – nevettem fel.
-Ez jutott az eszembe. – vont vállat majd mint egy kiskutya loholt, mert a többiek már elindultak a büfé felé. 
Felltápászkodtam majd elindultam a többiek után, mire Zayn megállított és a fülembe suttogott.
-Gyönyörű vagy. – mondta halkan, de a szívem úgy reagált mintha kiabált volna. A hideg is kirázott. Nem értettem őt, de főleg nem magamat. 2 napja se ismertem és kedveltem. Nem tudom mi ütött belém.
Nem akarok közel kerülni hozzá, nem akarom mégjobban megkedvelni, félek hogy csak csalódnék..újra.