Chapter 10. - It's over

Kedves Olvasók!

Ma is igyekszem 3, de legalább 2 fejezetet hozni. Köszönöm a tegnap óta +80 megtekintést, hálás vagyok, hogy még követitek a blogot. Remélem tetszenek a fejezetek, próbálom utolérni magam és izgalmas részeket írni. Úgy tervezem, hogy az egész történet, 40 részes lesz , ez lesz most a 10. Remélem minden úgy fog alakulni, ahogy elterveztem. 

Jó olvasást nektek

Puszi,WG

zene

A kocsiban űlve, a gyomrom remegett a félelemtől, hogy minden másodpercben közelebb kerülök ahhoz, hogy újra lássam. Látni akartam, de egy részem azt mondta mégsem szeretném. Hazafele úton a fiúk 10 másodpercenként megkérdezték, hogy minden rendben van-e, esetleg nem vagyok-e rosszul, fáj-e valamim, ami kedves volt és törődő, de már kezdett kicsit idegesítő lenni, de nem akartam szóvá tenni, hiszen csak törődtek velem. Mikor megérkeztünk Niall kisegített a kocsiból és ránehezdve indultam befelé a házba a többiek után. Lerugtam magamról a cipőm és Niall az emelet felé vezetett. Zayn a szobájában volt, hangosan szólt a zene. A sírás kerülgetett mikor rá gondoltam, arra hogy emészti magát, nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon. Niall egészen az ágyig kísért, és biztosított róla hogy ha bármi kell nyugodtan szólhatok, hisz ők itt lesznek. Hálásan megköszöntem neki a segítséget, majd miután kiment, langyos zuhanyt vettem és bevetettem magam az ágyba.

Éjszaka volt, egészen pontosan éjjel 2:21 perc, mikor az órámra pillantottam. A mellettem lévő szobából, Zayn szipogását hallottam, lépteket melyek a szoba egyik feléből a másikba vezettek. Egy reccsenést, egy kiáltást. Lassan feltápászkodtam, majd halkan benyitottam a szobába. Nekem háttal ült, arcát a kezei közé temette, képkeretek, vázák hevertek mindenhol darabokban. Kicsordult a könnyem, ahogy néztem őt. Halkan becsuktam az ajtót, majd a konyha felé indultam. Harryt találtam a pult mellett, egy gőzölgő tea fölé görnyedve. Mikor meglátott apró mosolyra húzta a száját, de szemében láttam az elkeseredettséget. Közelebb jött és megölelt.

-Jól vagy? – kérdezte aggódó pillantással.

-Persze. Minden rendben. –  válaszoltam, majd egy csésze teaával helyet foglaltam mellette.
-Tudod, látom rajtad, hogy nagyon bánt amit Zayn tett. De ez az egyetlen dolog ami nyomja a szíved? 
Mintha belémlátott volna. Könnyek gyűltek a szemembe és csak egy fejrázással jeleztem, hogy nem. Erősen faggatott, látszott, hogy segíteni akar. Mikor már kezdte feladni, csak ennyit mondtam:
-A családom. –  csuklott el a hangom Ő volt az első akinek elmondtam, hogy bántalmaztak. Elmeséltem neki, hogy miért jöttem Londonba, hogy boldog legyek, hogy ne érjen több csalódás, de mégsem sikerült.

Harry Styles

Nem tudtam neki mit mondani. Nem tudtam mi lenne a jó válasz erre. Bántalmazták. És ő mégis minden nap mosolyog, minden nap erős marad. Rettenetesen haragudtam Zaynre, haragudtam rá, hogy átverte, hogy megbántotta. Könnyekkel a szememben pillantottam Ali távolodó alakja felé, aki már a lépcső tetején járt. Segíteni akartam, de nem tudtam még csak megszólalni sem. Felmentem Zayn szobájába. Ahogy beléptem, felémkapta a fejét, de csalódottan roskadt össze újra. 
-Annyira fáj Harry. Annyira hiányzik! – zokogta. Sosem láttam még Zaynt így. Sosem gondolt még csak  lányokra sem, nem hogy sírt volna.Láttam rajta, hogy tényleg szereti Alisont.
-Zayn, minden rendbe jön! Alison nagyon értékes lány, de olyan mint egy baba, akit egy kis ütéssel is összetörhetsz. És te nem vigyáztál rá eléggé. Vissza fogod kapni, idővel meg fog bocsájtani. –  próbáltam nyugtatgatni. 
-Köszi Hazza. –  mondta és erőtlenül rámmosolygott. Befeküdt az ágyába, és a plafont bámulta, majd nemsokára el is aludt. Sajnáltam őt, de ha tudná, hogy Alison min ment keresztül ezelőtt, sosem bocsájtana meg magának. 

Alison Gray

12 óra körül ébredtem. Az egész ház csendes volt. Ahogy felkeltem, lementem a konyhába, bevettem a gyógyszereim, és reggeliztem. Nem sokat, de többet a szokásosnál.Fürdőruhát vettem fel és bemásztam a medencébe, lubickoltam, a víz tetején lebegve pásztáztam az eget.Súlytalan voltam, olyan volt mintha szállnék, szabad lennék, mint egy madár. Halkan dúdoltam magamban Birdy - I'll never forget You című számát, mikor kintről lépteket hallottam. A kapu nyílt és mindenki egyszerre tódult be rajta. Mindenki odajött hozzám vagy beugrott a medencébe, egyetlen ember volt csak aki, kikerülte a medencét és gyors léptekkel az emeletre sietett. A szívem megszakadt, ahogy néztem utána. Nem volt olyan mint régen. Arca be volt esve, haja szanaszét állt, szeme duzzadt a sok sírástól. Le volt fogyva. Féltettem. 

~*~

Már lassan egy hete itthon vagyok, de Zaynnel azóta sem váltottunk egy szót sem. Az első pár napban magába volt zuhanva, de utána visszatért régi önmagához, minden nap bűzlött a piától, lányokhoz járt. A szemem előtt megy tönkre, és ezt nem hagyhatom. Senki nem volt otthon, csak Zayn. Elindultam a szobája felé, de legnagyobb meglepetésemre szembe jött velem a lépcsőn. Mélyen az enyémbe fúrta tekintetét. 

-Zayn. – szólaltam meg halkan, de nem válaszolt, csak bámult engem. -Szeretnél beszélgetni? – kérdeztem, mire csak aprót bólintott. A szobája felé mentünk. rendetlenség volt, a szilánkok még mindig ugyanott hevertek, tányérok halma a szekrényen, zsepkendők szana szét. Leroskadt az ágyra, én pedig mellé ültem. 

-Annyira sajnálom Alison. – nyögte ki 20 perc csend után.

-Én is nagyon sajnálom Zayn, elhiheted. 

-Majdnem meghaltál miattam Alison. Érted? Annyira kétségbe voltam esve, azt hittem örökre elveszítelek. Annyira fontos vagy nekem, és mégis ezt tettem veled. –  kiabált.

-Zayn kérdezhetek valamit? – mire csak bólintott. –Szakítottál Perrievel? 

Nagyot nyelt és csak megrázta a fejét. – Na látod, akkor annyira nem lehetek fontos. Túl fogod élni valahogy. 

-De Alison szükségem van rád. –  szólt utánam.

-Nem hiszem Zayn. – ráztam meg a fejem. – Nekem is szükségem volt rád. –  suttogtam, mire újra kitört belőle a zokogás. 

-Csak volt? – nézett rám keservesen. Nem tudtam válaszolni neki. Csak a nyitott ajtót magam után behúzva elhagytam a szobáját. Elindultam sétálni a patak mentén. Holnap hazamegyünk, mindenki a saját lakásába. Mi fog történni? Fogjuk még valaha látni egymást?

2 héttel később

Sarah bebútorozott a mi lakásunkba, úgyhogy most hárman boldogítjuk a lakókat. A fiúkat azóta nem láttam amióta hazajöttünk, minden szabad percemben táncolok, vagy Daniellel és Sarahval lógok. Zayn sokszor keresett, írt üzenetet, de nem válaszoltam neki. Ma este fogunk velük találkozni, együtt megyünk bulizni, mert Niallnek lesz születésnapja. Sokkal jobban vagyok, minden kezdett visszaállni a régi kerékvágásba. Éppen How I Met Your Mother maratont tartottunk. Délután 4 óra volt, és rettentő fülledt meleg.Elindultam zuhanyozni, és készülődni mivel nemsokára indulunk a fiúk házába. Csinos akartam lenni, meg akartam mutatni Zaynnek, hogy jól vagyok, hogy jobban nézek ki mint valaha. Egy hete befestettem a hajam elég világos szőkére, új ruhákat vettem. Változást akartam. Az új világoskék testhez simuló ruhámat vettem fel a kedvenc magassarkúmmal. Erősebb sminket készítettem magamnak, hajamat behullámosítottam. Sarah ma kivételesen nem jött velünk, mert az apukájával kellett lennie, így mi Daniellel motorral mentünk. 

Ahogy a motorról leszálltam, szívem a torkomban dobogott. Danielbe karolva halkan beszélgetve indultunk be a házba. 

-Adj neki még egy esélyt. –  mondta halkan majd beengedett maga előtt az ajtón. A többiek már mind ott voltak, először Liamet pillantottam meg és a barátnőjét. Danielle felém rohant és a nyakamba ugrott. 

-Te vagy Alison ugye? Örülök hogy végre megismerhetlek.– nevetett. Gyönyörű lány volt, mogyoróbarna haja a derekáig omlott, egzotikus volt. 

-Én is sokat hallottam már rólad. –  nevettem fel, majd Liamre kacsintottam. 

-Jól nézel ki Lison. –  ölelt át Harry, mire csak két puszit nyomtam az arcára. Mindegyikük ugyan olyan volt. Nem változtak semmit. Megismerkedtem Eleanorral, Lou barátnőjével is. Rettenetesen kedves lány, pont olyan mint Louis, bohókás és vicces. Elindultam a nappali felé amikor megláttam Zaynt. Egy lánnyal beszélgetett. Abból ítélve hogy a lány folyamatosan puszilgatta, gondolom ő lehetett Perrie. Mikor Zayn megpillantott, elállt a szava. Erősen végigmért, majd visszafordult a szőkeséghez. 

Egész este Harryvel táncoltam, iszogattunk, beszélgettünk nagyon jól éreztem magam vele, de azért sokszor pillantottam Zayn és a barátnője felé. Látszott, hogy valami nincs rendben. Veszekedtek. Perrie Zaynt a karjánál fogva felráncigálta az emeletre, majd magukra zárta az ajtót. 

Eleanor azonnal kézen ragadott és utánuk siettünk, majd halkan próbáltunk kivenni pár szót a veszekedésből. 

-Mit akarsz tőlem Perrie? Elegem van belőled. – kiabált Zayn.

-Mi az hogy eleged volt? Megláttad az új kis húst, aztán már arra csorog a nyálad? Kihasználod azt a ribancot, aztán utána visszkönyörgöd magad? – kiabált Zaynnel. Elég rosszul esett amit Perrie mondott rólam.

-Ne nevezd őt soha semminek. Soha nem fogsz annyit érni mint ő. Végeztem veled Perrie. Örökre. Nem akarlak soha többet látni. –  ordított. 

Eleanor elrángatott az ajtó elől és úgy tettünk mintha nem tudnánk semmit. Perrie felháborodva rohant el, becsapta maga után az ajtót.Kivonultam a teraszra, és elővettem egy szál cigarettát. A fák az utcai lámpák megvilágításában kísértetiesen nyúltak a felhők fölé. A szél enyhén fújt.

Zayn szeret engem. Szakított Perrievel. Lehet hogy mégis engem akar. 

Gondolatmenetemből Zayn zökkentett ki. Megállt mellettem és ő is rágyujtott. 

-Vége van. – suttogta. -Hiányoztál. 

Nem tudtam mit mondjak. Kétségbeesetten várta a válaszom.

-Te is nekem. –  válaszoltam halkan, mire elmosolyodott.

-Haragszol még rám? – fújta ki a füstöt a levegőbe, amelyet a szél tovasodort.

-Nem tudom elfelejteni amit tettél, de már nem vagyok rád mérges. 

-Adsz nekem egy második esélyt? – sandított rám boci szemekkel.

-Ne élj vissza vele. –  mondtam és a vállára hajtottam a fejem.