 |
| zene |
betudott állni az utolsó sorba bénázni. Tökéletes volt egy évzáró workshopnak, tekintve hogy a legtöbbjükkel csak év elején találkozunk újra. Ma estére Sarahval hivatalosak voltunk a one direction fiúk koncertjére, méghozzá VIP jeggyel. Tekintve, hogy utoljára egy hete láttuk őket és Sarah könyörgésének köszönhetően beleegyeztem, hogy elkisérem. Az edzés után szorgosan szedtük a lábunkat Dannel hazafelé, mert már így is késésben voltam. Azonnal beszáguldottam a zuhany alá, majd miután gyorsan hajat mostam, terpeszben vizslattam a ruháimat, hogy végre kitaláljam mit is vegyek fel – bár igazából arra vártam, hátha kitalálja ő magától. Hallottam a heves kopogást így elrohtantam kinyitni az ajtót. Mikor Sarah meglátott majdnem rohamot kapott, hogy még nem vagyok kész, és én is pontosan jól tudtam, hogy el fogunk késni. Végül magamra kaptam a koptatott farmerom és egy fekete pántos haspolót, minimálisan sminkeltem, hajamat behullámosítottam, majd miután lábamra kaptam kedvenc nike cipőmet már készen is voltam. Bepattantunk egy taxiba majd 20 perc múlva már a stadion bejáratánál mutattuk be a jegyünket.
-Alison és Sarah? – meredt ránk a hatalmas hústorony biztonsági őr, mire csak nagyot nyelve bólintottunk. - A fiúk már várják magukat.
Sarah után nagyokat ásítva kullogtam a kijelölt öltözőig, majd Sarah izgatottan rontott be és ugrott a fiúk nyakába, akik nagy örömmel fogadták. Úgy tűnik nagyon jóban lettek, és ennek nagyon örültem. Sarah hatalmas rajongója volt a fiúknak, és most biztosan egy álma vált valóra.
-Alison jól vagy? – integetett Harry kezével az arcom előtt, mire felriadtam hosszas gondolatmenetemből.
-Ja, persze csak kicsit fáradt vagyok. – sóhajtottam majd mindenkinek két-két puszit nyomtam az arcára üdvözlésképp.
-Késtetek. – sikított Louis, mire majd kiugrott a szívem. Hozzá kell szokni a hirtelen, semmiből jövő üvöltéseihez.
-Sajnálom az én hibám, elhúzódott az edzés. – vallottam be vétkeim és vártam, hogy bűnhődjek. Nem is kellett sokáig várnom, mert Louis az ölembe vetette magát és játékosan ütögetni kezdett, miközben a szokásos kamu sírása mellé hisztizett. Tiszta őrült.
-Répafiú leemelhetnéd a popódat rólam, mivel ha nem vetted volna észre nem vagyunk teljesen egy súlycsoport. – mondtam, mire sokat sejtető pillatásával meredt rám majd felüvöltött.
-Te most azt mondod hogy kövér vagyok? – vágta be a sértődöttet, de már erőm sem volt metegetőzni.
Miután Lou megunta a velem való kiabálást, elszaladt én pedig megnyugodva hunytam le a szemem, de a kanapé süppedése jelezte, hogy már nem vagyok egyedül. Félve hunyorítottam a mellettem ülőre, majd kifújva a levegőt nyugtáztam, hogy csak Zayn az.
-Miújság kislány? Nagyon csinos vagy. – bókolt, mire csak lesütöttem a szemem zavaromba.
-Fáradt vagyok. – sóhajtottam majd a fejem ösztönösen vállára hajtottam. Férfias kölnijének illata azonnal bekúszott az orromba, a szívem hevesebben dobogott.Zaynnel beszélgettem, míg egy nő be nem nyitott, hogy 5 perc kezdésig. A srácok felhúzták a cipőiket, majd megkapták a füleseiket, és a színpad mellett velünk beszélgetve, vagyis inkább üvöltve a hatalmas hangzavartól várták a kezdést. Zaynnek egy puszit nyomtam az arcára, mielőtt felrontottak volna a színpadra, amit azzal a jellegzetes féloldalas mosolyával köszönt meg. A koncert azonnal kezdetét vette, mindenki őrjöngött és hisztérikus rohamot kapott, sírt ahogy meglátta a fiúkat. Persze, én teljesen megértem, hogy helyesek meg jól énekelnek és még híresek is, de nem értettem, hogy lehet valakit ennyire szeretni, egy olyan embert akiről nagyjából semmit nem tudsz, vagyis nem ismered. Nagyon jók voltak a srácok. Éppen a Little Things szólt, amit Zayn kezdett. "Your hand fits in mine, like it's made just for me, but bare this in mind it was meant to be." Végig a szemembe nézett,mintha nekem énekelt volna. Idegesen várta a reakciómat, de mikor a szám automatikusan halvány mosolyra húzódott, megkönnyebülve felnevetett és rámkacsintott.
Az egy és fél órás koncert után a fiúk levonultak. Nagyon ügyesek voltak, de főleg Zayn. Mikor mélybarna, mandula színű szemeit enyémbe fúrta, és mély, férfias hangján nekem énekelt, mintha valaki kihúzta volna alólam a talajt. Melengette a szívem, minden apró gesztusa. A koncert után Sarahval haza indultunk, miután a fiúktól is elbúcsúztunk. 15 perc alatt hazasétáltunk, majd egy gyors zuhany után ágyba zuhantunk.
"Kérlek ne üss meg, könyörgöm ne bánts. – zokogtam nevelőanyámnak. Hatalmas pofont adott, majd a földön fekve rugdosni kezdett. Számból erősen folyt a vér. Egy késsel közeledett felém. Féltem. Tudtam, hogy vége.
-Nem hagyom, hogy tovább keserítsd ezt a világot a jelenléteddel. – ordított és döfött." Kipattant a szemem. Könnyes volt a párnám. Csak egy rossz álom – nyugtattam magam. Szememből patakzottak a könnyek. Az órára pillantottam. Éjjel 3 óra voltam. Előhalásztam a mobilom a táskámból és felmentem twitterre. Végigpörgettem a kezdőoldalakat, és megláttam Zayn kiírását. "Nem tudok aludni, valaki mentsen meg" 5 perce írta ki, úgyhogy gondoltam írok neki. A privát üzenet küldés gombra kattintottam, majd nagy levegőt véve bátorságot merítettem és elkezdtem pötyögni.
Szia. Én sem tudok aludni. Megmenthetnénk egymást. – írtam és vártam a választ. 5 perc után már készültem feladni. Ahhelyett, hogy válaszolt volna, a telefonom Zayn nevét jelezte ki. Mosolyogva böktem a zöld gombra.
-Szia. – igyekeztem halkan beleszólni tekintve, hogy Sarah 5 méterre aludt tőlem. -Azt hittem már alszol. – suttogtam.
-Túl késő van már egy esti sétához? – kérdezte választ sem adva előző mondandómra.
-Nem hiszem. Sétálj egyet ha szeretnél. – válaszoltam.
-És neked túl késő van? – tudakolta, mire csak felkuncogtam.
-Nem. Hol találkozunk?
-A parkban, tudod ami ott van a közeletekben, ahova beszéltük, hogy majd elmegyünk. – válaszolt, és már meg is szakadt a vonal.
Úgy keltem fel, mint aki egész nap aludt. Teljesen éber voltam és kicsit izgultam, hogy Zaynnel talákozom ilyenkor. Magamra kaptam egy szakadt farmert, majd egy bőrdzsekit a pizsipólómra, amin egy igazi cica arca van, a sportcipőm majd a telefonomat és a pénztárcámat a dzsekim zsebébe csúsztatva léptem ki a lakásból. Homályos tekintettel battyogtam a park felé, összehúztam magamon a dzsekim, nyugtázva hogy elég hűvös az idő. Röpke 10 perc alatt a parkhoz értem, és letelepedtem az éjjel sötétjében magányosan terpeszkedő padra a fák alatt. Ködös volt az idő, néhány csepp eső is lehullott a felhők közül. Két bokor között, Zayn közeledő alakját véltem megpillantani. Egy melegítőt viselt, fekete hosszú ujjú pólóval. Haja a megszokottól eltérően nem volt tökéletesre zselézve, hanem kócosan állt, de így mégjobban tetszett.
-Szia! – suttogta meglehetősen halkan.
Nem adtam neki választ fejemet a vállára döntöttem. -Miért nem tudtál aludni? –kérdezte érdeklődve.
-Rosszat álmodtam! – vontam meg a vállam semmitmondóan, mintha az egész semmiség lenne.
Áttértünk a családra, a barátokra, a karrierre, az iskolás évekre, majd a célokra. Ezután tágítottuk a kört, olyannyira, hogy kiderült,sok mindenben egyeznek gondolataink, de vannak dolgok melyekben szöges ellentéteket alkot véleményünk. Tetszett benne, hogy szívesen meghallgatta amit a másik mond, hogy lehet vele vitázni, veszekedéshez jutás nélkül. Kedveltem őt, a személyiségét.
-Lassan 5 óra van. – jegyezte meg halkan. A telefonomra pillantottam. Észre sem vettem mennyire elrepült az idő. - Köszönöm ezt az estét. Gyere, hazakísérlek. – mondta, és én nem akartam neki ellenállni.
Zayn Malik
Lassan andalogtunk hazafelé a már felkelő nap által enyhén bevilágított utcákon. Boldogság töltött el, hónapok óta először. Tetszik nekem, nagyon is, de nem tudom mit tegyek. Perrie a barátnőm, de hatalmas késztetést érzek arra hogy megcsókoljam, vagy randira hívjam, de azt sem tudom, hogy kedvel e egyáltalán. Lassan már a lakásuk előtt álltunk, ő pedig dideregve sandított rám.
-Jó volt veled találkozni! – mondta halkan, miközben halvány mosolyra húzódott a szája. Közelebb léptem hozzá, nagy tenyerem apró puha arcára simítottam. Homlokom az övének dőlt, így fürkésztem gyönyörűen villodzó smaragzöld szemeit. Ajkainkat pár centiméter választotta el, és nem tudtam ellenállni.
Alison Gray
Nem tudtam mit tesz velem a jelenléte. Féltem tőle, féltem az érzéstől, de akartam. Gyengéden összeérintettük egymás ajkait, Zayn lassan becézgette ajkaimat. Karjait a derekam köré fonta és közelebb húzott magához. Karjaimat felvezettem a tarkóján és beletúrtam éjfekete, kócos fürtjeibe. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, s elhúzódtam Tőle.Talán ő az a fiú, akire szükségem van, az akiben nem fogok csalódni. Lehet hogy Ő lesz az én őrangyalom.
No comments:
Post a Comment