Chapter 10. - It's over

Kedves Olvasók!

Ma is igyekszem 3, de legalább 2 fejezetet hozni. Köszönöm a tegnap óta +80 megtekintést, hálás vagyok, hogy még követitek a blogot. Remélem tetszenek a fejezetek, próbálom utolérni magam és izgalmas részeket írni. Úgy tervezem, hogy az egész történet, 40 részes lesz , ez lesz most a 10. Remélem minden úgy fog alakulni, ahogy elterveztem. 

Jó olvasást nektek

Puszi,WG

zene

A kocsiban űlve, a gyomrom remegett a félelemtől, hogy minden másodpercben közelebb kerülök ahhoz, hogy újra lássam. Látni akartam, de egy részem azt mondta mégsem szeretném. Hazafele úton a fiúk 10 másodpercenként megkérdezték, hogy minden rendben van-e, esetleg nem vagyok-e rosszul, fáj-e valamim, ami kedves volt és törődő, de már kezdett kicsit idegesítő lenni, de nem akartam szóvá tenni, hiszen csak törődtek velem. Mikor megérkeztünk Niall kisegített a kocsiból és ránehezdve indultam befelé a házba a többiek után. Lerugtam magamról a cipőm és Niall az emelet felé vezetett. Zayn a szobájában volt, hangosan szólt a zene. A sírás kerülgetett mikor rá gondoltam, arra hogy emészti magát, nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon. Niall egészen az ágyig kísért, és biztosított róla hogy ha bármi kell nyugodtan szólhatok, hisz ők itt lesznek. Hálásan megköszöntem neki a segítséget, majd miután kiment, langyos zuhanyt vettem és bevetettem magam az ágyba.

Éjszaka volt, egészen pontosan éjjel 2:21 perc, mikor az órámra pillantottam. A mellettem lévő szobából, Zayn szipogását hallottam, lépteket melyek a szoba egyik feléből a másikba vezettek. Egy reccsenést, egy kiáltást. Lassan feltápászkodtam, majd halkan benyitottam a szobába. Nekem háttal ült, arcát a kezei közé temette, képkeretek, vázák hevertek mindenhol darabokban. Kicsordult a könnyem, ahogy néztem őt. Halkan becsuktam az ajtót, majd a konyha felé indultam. Harryt találtam a pult mellett, egy gőzölgő tea fölé görnyedve. Mikor meglátott apró mosolyra húzta a száját, de szemében láttam az elkeseredettséget. Közelebb jött és megölelt.

-Jól vagy? – kérdezte aggódó pillantással.

-Persze. Minden rendben. –  válaszoltam, majd egy csésze teaával helyet foglaltam mellette.
-Tudod, látom rajtad, hogy nagyon bánt amit Zayn tett. De ez az egyetlen dolog ami nyomja a szíved? 
Mintha belémlátott volna. Könnyek gyűltek a szemembe és csak egy fejrázással jeleztem, hogy nem. Erősen faggatott, látszott, hogy segíteni akar. Mikor már kezdte feladni, csak ennyit mondtam:
-A családom. –  csuklott el a hangom Ő volt az első akinek elmondtam, hogy bántalmaztak. Elmeséltem neki, hogy miért jöttem Londonba, hogy boldog legyek, hogy ne érjen több csalódás, de mégsem sikerült.

Harry Styles

Nem tudtam neki mit mondani. Nem tudtam mi lenne a jó válasz erre. Bántalmazták. És ő mégis minden nap mosolyog, minden nap erős marad. Rettenetesen haragudtam Zaynre, haragudtam rá, hogy átverte, hogy megbántotta. Könnyekkel a szememben pillantottam Ali távolodó alakja felé, aki már a lépcső tetején járt. Segíteni akartam, de nem tudtam még csak megszólalni sem. Felmentem Zayn szobájába. Ahogy beléptem, felémkapta a fejét, de csalódottan roskadt össze újra. 
-Annyira fáj Harry. Annyira hiányzik! – zokogta. Sosem láttam még Zaynt így. Sosem gondolt még csak  lányokra sem, nem hogy sírt volna.Láttam rajta, hogy tényleg szereti Alisont.
-Zayn, minden rendbe jön! Alison nagyon értékes lány, de olyan mint egy baba, akit egy kis ütéssel is összetörhetsz. És te nem vigyáztál rá eléggé. Vissza fogod kapni, idővel meg fog bocsájtani. –  próbáltam nyugtatgatni. 
-Köszi Hazza. –  mondta és erőtlenül rámmosolygott. Befeküdt az ágyába, és a plafont bámulta, majd nemsokára el is aludt. Sajnáltam őt, de ha tudná, hogy Alison min ment keresztül ezelőtt, sosem bocsájtana meg magának. 

Alison Gray

12 óra körül ébredtem. Az egész ház csendes volt. Ahogy felkeltem, lementem a konyhába, bevettem a gyógyszereim, és reggeliztem. Nem sokat, de többet a szokásosnál.Fürdőruhát vettem fel és bemásztam a medencébe, lubickoltam, a víz tetején lebegve pásztáztam az eget.Súlytalan voltam, olyan volt mintha szállnék, szabad lennék, mint egy madár. Halkan dúdoltam magamban Birdy - I'll never forget You című számát, mikor kintről lépteket hallottam. A kapu nyílt és mindenki egyszerre tódult be rajta. Mindenki odajött hozzám vagy beugrott a medencébe, egyetlen ember volt csak aki, kikerülte a medencét és gyors léptekkel az emeletre sietett. A szívem megszakadt, ahogy néztem utána. Nem volt olyan mint régen. Arca be volt esve, haja szanaszét állt, szeme duzzadt a sok sírástól. Le volt fogyva. Féltettem. 

~*~

Már lassan egy hete itthon vagyok, de Zaynnel azóta sem váltottunk egy szót sem. Az első pár napban magába volt zuhanva, de utána visszatért régi önmagához, minden nap bűzlött a piától, lányokhoz járt. A szemem előtt megy tönkre, és ezt nem hagyhatom. Senki nem volt otthon, csak Zayn. Elindultam a szobája felé, de legnagyobb meglepetésemre szembe jött velem a lépcsőn. Mélyen az enyémbe fúrta tekintetét. 

-Zayn. – szólaltam meg halkan, de nem válaszolt, csak bámult engem. -Szeretnél beszélgetni? – kérdeztem, mire csak aprót bólintott. A szobája felé mentünk. rendetlenség volt, a szilánkok még mindig ugyanott hevertek, tányérok halma a szekrényen, zsepkendők szana szét. Leroskadt az ágyra, én pedig mellé ültem. 

-Annyira sajnálom Alison. – nyögte ki 20 perc csend után.

-Én is nagyon sajnálom Zayn, elhiheted. 

-Majdnem meghaltál miattam Alison. Érted? Annyira kétségbe voltam esve, azt hittem örökre elveszítelek. Annyira fontos vagy nekem, és mégis ezt tettem veled. –  kiabált.

-Zayn kérdezhetek valamit? – mire csak bólintott. –Szakítottál Perrievel? 

Nagyot nyelt és csak megrázta a fejét. – Na látod, akkor annyira nem lehetek fontos. Túl fogod élni valahogy. 

-De Alison szükségem van rád. –  szólt utánam.

-Nem hiszem Zayn. – ráztam meg a fejem. – Nekem is szükségem volt rád. –  suttogtam, mire újra kitört belőle a zokogás. 

-Csak volt? – nézett rám keservesen. Nem tudtam válaszolni neki. Csak a nyitott ajtót magam után behúzva elhagytam a szobáját. Elindultam sétálni a patak mentén. Holnap hazamegyünk, mindenki a saját lakásába. Mi fog történni? Fogjuk még valaha látni egymást?

2 héttel később

Sarah bebútorozott a mi lakásunkba, úgyhogy most hárman boldogítjuk a lakókat. A fiúkat azóta nem láttam amióta hazajöttünk, minden szabad percemben táncolok, vagy Daniellel és Sarahval lógok. Zayn sokszor keresett, írt üzenetet, de nem válaszoltam neki. Ma este fogunk velük találkozni, együtt megyünk bulizni, mert Niallnek lesz születésnapja. Sokkal jobban vagyok, minden kezdett visszaállni a régi kerékvágásba. Éppen How I Met Your Mother maratont tartottunk. Délután 4 óra volt, és rettentő fülledt meleg.Elindultam zuhanyozni, és készülődni mivel nemsokára indulunk a fiúk házába. Csinos akartam lenni, meg akartam mutatni Zaynnek, hogy jól vagyok, hogy jobban nézek ki mint valaha. Egy hete befestettem a hajam elég világos szőkére, új ruhákat vettem. Változást akartam. Az új világoskék testhez simuló ruhámat vettem fel a kedvenc magassarkúmmal. Erősebb sminket készítettem magamnak, hajamat behullámosítottam. Sarah ma kivételesen nem jött velünk, mert az apukájával kellett lennie, így mi Daniellel motorral mentünk. 

Ahogy a motorról leszálltam, szívem a torkomban dobogott. Danielbe karolva halkan beszélgetve indultunk be a házba. 

-Adj neki még egy esélyt. –  mondta halkan majd beengedett maga előtt az ajtón. A többiek már mind ott voltak, először Liamet pillantottam meg és a barátnőjét. Danielle felém rohant és a nyakamba ugrott. 

-Te vagy Alison ugye? Örülök hogy végre megismerhetlek.– nevetett. Gyönyörű lány volt, mogyoróbarna haja a derekáig omlott, egzotikus volt. 

-Én is sokat hallottam már rólad. –  nevettem fel, majd Liamre kacsintottam. 

-Jól nézel ki Lison. –  ölelt át Harry, mire csak két puszit nyomtam az arcára. Mindegyikük ugyan olyan volt. Nem változtak semmit. Megismerkedtem Eleanorral, Lou barátnőjével is. Rettenetesen kedves lány, pont olyan mint Louis, bohókás és vicces. Elindultam a nappali felé amikor megláttam Zaynt. Egy lánnyal beszélgetett. Abból ítélve hogy a lány folyamatosan puszilgatta, gondolom ő lehetett Perrie. Mikor Zayn megpillantott, elállt a szava. Erősen végigmért, majd visszafordult a szőkeséghez. 

Egész este Harryvel táncoltam, iszogattunk, beszélgettünk nagyon jól éreztem magam vele, de azért sokszor pillantottam Zayn és a barátnője felé. Látszott, hogy valami nincs rendben. Veszekedtek. Perrie Zaynt a karjánál fogva felráncigálta az emeletre, majd magukra zárta az ajtót. 

Eleanor azonnal kézen ragadott és utánuk siettünk, majd halkan próbáltunk kivenni pár szót a veszekedésből. 

-Mit akarsz tőlem Perrie? Elegem van belőled. – kiabált Zayn.

-Mi az hogy eleged volt? Megláttad az új kis húst, aztán már arra csorog a nyálad? Kihasználod azt a ribancot, aztán utána visszkönyörgöd magad? – kiabált Zaynnel. Elég rosszul esett amit Perrie mondott rólam.

-Ne nevezd őt soha semminek. Soha nem fogsz annyit érni mint ő. Végeztem veled Perrie. Örökre. Nem akarlak soha többet látni. –  ordított. 

Eleanor elrángatott az ajtó elől és úgy tettünk mintha nem tudnánk semmit. Perrie felháborodva rohant el, becsapta maga után az ajtót.Kivonultam a teraszra, és elővettem egy szál cigarettát. A fák az utcai lámpák megvilágításában kísértetiesen nyúltak a felhők fölé. A szél enyhén fújt.

Zayn szeret engem. Szakított Perrievel. Lehet hogy mégis engem akar. 

Gondolatmenetemből Zayn zökkentett ki. Megállt mellettem és ő is rágyujtott. 

-Vége van. – suttogta. -Hiányoztál. 

Nem tudtam mit mondjak. Kétségbeesetten várta a válaszom.

-Te is nekem. –  válaszoltam halkan, mire elmosolyodott.

-Haragszol még rám? – fújta ki a füstöt a levegőbe, amelyet a szél tovasodort.

-Nem tudom elfelejteni amit tettél, de már nem vagyok rád mérges. 

-Adsz nekem egy második esélyt? – sandított rám boci szemekkel.

-Ne élj vissza vele. –  mondtam és a vállára hajtottam a fejem.

Chapter 9. - My old friend, dark loneliness

zene

Mikor felébredtem, az ágyban találtam magam. Még pedig Zayn ágyában. Zayn karjával átkarolva szuszogott a nyakamba. Elképesztően édes volt álmában. Ahogy szemléltem őt, ha lehet egy férfire ilyet mondani, gyönyörű volt. Szabályos állkapcsa, őrjítő borostája, éjfekete haja. Az arccsontja jellegzetes formát kölcsönzött arcának. Puszit nyomtam az orra hegyére, mire kissé kinyitotta szemeit és jóleső mosoly ült ki az arcára. -Jóreggelt szépség! – simított végig a hátamon. - Jobban vagy? – kérdezte azonnal.

-Igen. Köszönöm a tegnap estét. – hajtottam le a fejem. 

-Nem szeretnél beszélni róla? Szeretném tudni mi bánt. – kérdezősködött, mire csak nemlegesen megráztam a fejem és a hajamba túrva elindultam a konyha felé. - Ha nem, hát nem. – hallottam nevetését még a szobából. 

A többiek már mindannyian lent voltak, reggeliztek. 

-Milyen volt az éjszaka? – vonogatta a szemöldökeit Louis.

-Sötét – válaszoltam neki összehúzott szemekkel, mire elbújt Sarah háta mögé. - Mit csinálunk ma? – érdeklődtem. 

Liam felvázolta a lehetőségeket, miszerint elmehetünk vidámparkba vagy állatkertbe. Persze velem ellentétben, mindenki a vidámparkra szavazott, ezért tettetett sértődöttséggel vonultam el átöltözni. 

15 perc múlva mindenki készen állt az ajtóban, majd el is indultunk a kisbusszal amibe mindannyian belefértünk. Én Niall és Zayn közt ültem. Sokat beszélgettem Niallel, a családjáról mesélt, nagyon kedves fiú. Mindenbe beavatott, elmesélte hogy tetszik neki egy lány, sőt még tanácsot is kért. Zayn végig smsezett valakivel, és elég idegesnek tűnt. Érdekelt, hogy mi van vele, de jobbnak láttam kimaradni ebből az egészből. A vidámparkban rengeteg dologra felültünk a fiúkkal, talán többre is mint kellett volna. Már eléggé hányingerem volt, és egy kör erejéig, egy vizes hullámvasútra nemlegesen szavaztam Sarahval együtt, így kinnmaradtunk nézni a fiúkat. Mindenki odaadta a telefonját és értékeit, hogy ne legyen vizes. Sarahval nagyokat nevettünk a fiúkon, mikor egy telefon a kezemben piityegni kezdett. Zayné volt az, jól tudtam, sokszor láttam már. Akaratlanul is, de elolvastam az üzenetét, ami egy úgynevezett Perrietől jött: "Szeretlek kicsim, alig várom hogy lássalak". Nagyot nyeltem, majd Sarah felé fordultam, bár nemtudom mit akartam megkérdezni, hisz elég egyértelmű volt minden. 

-Ki az a Perrie? – szökött könny a szemembe. 

-Zayn barátnője. Tudod az a szőke énekes lány. – válaszolt, de pillantását le sem vette a hullámvasútról. Kezébe nyomtam a nálam lévő értékeket, majd mosdóra hivatkozva elrohantam. Összetörtem. 

Kimentem a vidámpark kijáratán és vissza se néztem. Undorodtam. Azt hittem, hogy most először tényleg fontos vagyok valakinek. És kiderül, hogy barátnője van. Miért is lett volna ő más? Miért is lett volna másképp? Minek álltattam magam, tudhattam volna, hogy csak kihasználni akar. 

Zayn Malik

Mikor leszálltunk a fiúkkal, összepacsiztam Harryvel, majd visszamentünk a lányok felé. Csak Saraht láttam, nem tudtam merre lehet Ali. 

-Alison merre van? –kérdezte még előttem Liam.

-Mosdóba ment. – vont vállat, majd azt mondta utána megy. 10 percig álltunk ott nélküle, vártuk hogy visszajöjjenek. Kezdtem kicsit ideges lenni, aggódtam, hogy valami baj történt. -Fiúk, nincs sehol! – kiabált Sarah. 

-Történt valami mielőtt elment? – kérdeztem azonnal, mire csak bólintott és elkerekedtek a szemei. – Mondd már mivan.

-Perrieről kérdezett. – válaszolt Sarah, mire leesett az állam. Benyomtam a telefonom gombját és a képernyőn villódzó üzenetet olvasgattam. Látta. 

-Basszameg! – üvöltöttem, és ököllel belevertem a falba. Testemen átfutott a fájdalom kellemetlen érzése, de nem törődtem vele. Elveszítettem. Vége van. Azonnal a kijárat felé indultam és hívtam egy taxit ami haza visz a nyaralóba. Meg fogom találni. És vissza fogom őt szerezni.. bármi áron.

Alison Gray

Este 10 óra volt, és én még mindig egy padon ültem a vidámparktól nem messzi parban és zokogtam. Rettenetesen éreztem magam. Nem csak lelkileg, fizikailag is. A fejem majd szétrepedt, alig kaptam levegőt, a szívem hevesen vert. Azóta ott ültem, el sem mozdultam. Magam elé bámulva tűnődtem az életemen, azon, hogy mennyit érek, azon, hogy minek élek. Egyedül vagyok. Újra. Vagyis még mindig. Haza fele indultam, de nem volt nálam telefon, hogy taxit hívjak. Gyalog mentem, lassan és gyengén. Néha leültem egy-egy percre egy fa tövébe pihenni. Nem volt kitől segítséget kérjek. 2 órája sétáltam egy körülbelül 2 kilométeres távon. Már az utcánkat is láttam. Megszédültem és összeestem. Éreztem ahogy kicsordul a vér a fejemből. A könnyek gyorsan követték egymást. Feltápászkodtam és minden erőmet összeszedve elvánszorogtam a házig majd a kapucsengőnek dőltem, és a falmentén lecsúszva összerogytam. Lépteket hallottam és kiabálást. Minden homályos volt, majd már csak sötétség volt, jó öreg barátom, a sötét magány..

2 nappal később

Zayn Malik

Rettenetes éreztem magam, azthiszem szeretem őt, és mégis hova jutott miattam. Csövekre kötve fekszik a kórházban, eszméletlen. Sosem fogok megbocsájtani magamnak, hogy ezt tettem vele,

2 napja, a vidámparkból hazamentem, de nem volt ott. Mindenhol kerestem, bejártam egész Londont, de nem találtam. Csalódottan, bár bevallom optimista reményekkel telve indultam vissza a nyaralóhoz, hogy hátha ott lesz, hátha újra láthatom, de nem volt. Éjfél után lehetett, amikor csengettek. Louis ment ajtót nyitni, és elkezdett üvölteni, mire mindannyian odarohantunk. Olyan látvány ami fogadott, örökre a fejemben marad. Ott feküdt, véresen, eszméletlenül a lépcsőn és azt sem tudtam mit tegyek. Csak ordítottam hogy hívják a mentőt, másra képtelen voltam. Zokogtam, lerogytam mellé és nevén szólongattam, de nem válaszolt. 

Talán ő életem szerelme, és talán sosem bizonyíthatom már neki. Talán sosem szerethetem annyira, amennyire megérdemelné. Az orvos diagnózisa szerint, anorexiás és rettenetesen gyenge. A fejét erősen beütötte, emiatt eszméletlen, de ha túléli azután is rettenetesen nagy a kockázata hogy annyira legyengül ha nem figyel oda, hogy már nem lehet majd segíteni.Összeszorult a szívem, ahogy rápillantottam. Imádkoztam minden egyes nap, minden egyes percében, hogy ébredjen fel, és utána minden rendbe jön. Vigyázni fogok rá. Mindent rendbe hozok...

 4 nappal később

Alison Gray

Minden fehér volt. Mindenhonnan vakító fény jött. Lassan tudtam csak kinyitni a szemem, nehezen rajzolódtak ki a körvonalak. Pittyegést hallottam mellőlem.Csak akkor tudatosult bennem hol is vagyok, mikor a mellettem lévő gépre pillantottam. A fejembe éles fájdalom hasított, mire odakaptam a kezem. Be volt kötve. Visszaemlékeztem mi is történt, emlékeztem a vidámparkban történtekre, Perrie smsére. 

Nem akartam látni Zaynt. Nem akartam megbeszélni vele. 

Egy orvos rontott be, köszönt és olyan gyorsan nekem esett, mindenhol megvizsgált, nyomkodott és tapogatott, hogy még vissza köszönni sem volt időm. 

-Mrs.Gray!– ült le mellém. - Nagyon fontos, hogy amit most elmondok magának nem játék. Maga kórosan sovány, másnéven anorexiás. Nem visz be elég táplálékot, illetve folyadékot, ennek hatására a szervezete olyan szinten le van gyengülve hogy bármilyen fajta kicsit erősebb betegség is végzetes lehet, úgyhogy nagyon ajánlom, hogy szedje össze magát és kezdjen el táplálkozni. Megértett? – kérdezte, mire csak nagyot nyeltem és erőteljesen bólintottam. – Remek! Megyek is és beküldöm a barátait! Később visszajövök! – intett majd el is tűnt.

Sarah rohant be 10 másodperccel később. 

-Állj! –szóltam. -Kérlek mondd meg Zaynnek, hogy nem szeretném ha bejönne. 

-Biztosan ezt akarod? Nagyon ramatyul van. Teljesen felemésztette, hogy valami bajod esik. –kérdezte, mire csak megerősítettem előző kérésem, és Sarah ennek eleget téve cselekedett, majd a többiekkel tért vissza. Nagyon kedvesek voltak, Louis mondta a szokásos poénjait, ami egyre jobb kedvre derített. Sokat nevettünk, örültem, hogy velem vannak. 

-Tudod, nagyon  hiányoztál, mindannyiunknak! De van valaki, akinek mindannyiunknál összeadva is jobban. – biccentett a kinn síró Zayn felé Harry.

-Nekem is hiányzik Harry. –folyt le egy könnycsepp az arcomon. 

Az orvos nemsokára vissazjött és azt mondta haza is mehetek ha megígérem, hogy mindig lesz velem valaki aki figyel rám, és arra hogy felépüljek. A fiúk azonnal hajlongani keztdek a doktornak, Louis bevetette az igenis kapitány szövegét majd 2 óra múlva távoztunk a kórházból. Nagyon gyenge voltam. De a lelkem jobban fájt, és nem szégyelltem beismerni.. Fájt, hogy Zayn kihasznált. Féltem őt újra látni. Féltem a szemébe nézni, mert tudtam pillantása meg fog semmisíteni. 

Chapter 8. - You're important

Kedves Olvasók!

Az az igazság, hogy önzőn félbehagytam a blogot, a suli közben , mivel rengeteg dolgom volt. De most, a nyár közepe fele rájöttem, hogy mennyire szerettem írni, és most igyekszem bepótolni, vagy legalábbis haladni. Ma már kiraktam egy fejezetet. Sajnálom ezt a sok késlekedést, 

tényleg hatalmas bocsánatkérés érte, de sosem gondoltam volna hogy még valah folytatom ezt a történetet. De mégis!! Remélem ti is legalűbb annyira örültök neki, mint én!

Jó olvasást!

Puszi, WG

zene

Másnap reggel későn ébredtem. Bár a délután 3 óra elég nehézkesen nevezhető reggelnek. Daniel és Sarah nem voltak otthon. Kislattyogtam a fürdőbe, levetkőztem és beálltam a langyosan csorgó víz alá. Gyengéd mozdulatokkal masszíroztam fejbőröm és jólesően áztattam minden porcikám. Közben gondolataim ide oda cikáztak, de főleg Zayn és tegnap éjjeli csókunk felé terelődtek.  Ahogy rágondolok, még mindig beleborzongok, ahogy megsimította arcom, azt éreztem hogy törődik velem, hogy biztonságban vagyok karjaiban, hogy vigyáz rám. Ezekre visszagondolva lágy sóhaj hagyta el ajkaim. Kikászálódtam a zuhany alól, majd egy törölközőt magamra csavarva készítettem reggelit. Épphogy kész lett a palacsinta Daniel rontott be az ajtón, Sarahval és 2 nagy bőrönddel az oldalán.
-Hova utaztok? – meredtem rájuk kérdő arckifejezéssel.
-A fiúk nyaralójába, és te is jössz! –  sipított Sarah. – Nincs nemleges válasz, most szólok! – folytatta.
Ahogy a részleteket halgattam lemerevedtem. Két hét Zaynnel és a fiúkkal. Megijedtem. Nem tudom Zayn mit gondol a tegnap este után, vagy hogy egyáltalán mi is ez köztünk. Nem akartam ráakaszkodni, de vele is akartam lenni. Beletörődve helyzetembe, összedobáltam egy bőröndbe a ruháim, és pár óra múlva már Dan tragacsában ülve szeltük az utakat.

2 óra fergetegesnek nem nevezhető kornyikálással és idegesítő poénokkal teli fárasztó kocsiút után, végre, istennek hála megérkeztünk a fiúk nyaralójába, ami London déli részén egy erdős területhez közel helyezkedett el. A srácok ujjongva fogadtak minket, de nem tudtam lelkesedni, annyira lefárasztott ez az utazás. Zayn tekintetét végig magamon éreztem, ahogy méregetett, de tudomást sem véve róla, csak kerestem egy üres szobát, ami megjegyzem elég nehéz volt ebben a hatalmas házban és magamra zárva annak ajtaját elbóbiskoltam.

Este 6 órakor, zajongásra ébredtem.Levánszorogtam a konyhába, ahol Louissal és Liammel találtam szembe magam. Nem kérdeztek semmit és ezért rettenetesen hálás voltam. Csináltam magamnak egy kakaót, majd kiültem a teraszra és onnan fürkésztem a kinn pancsoló és játszadozó társaságot. Ahogy Zayn észrevett, féloldalas, rosszfiús mosolyra húzta a száját. Odarohant hozzám, majd mit sem törődve ruháimmal, ölébe kapott és a medencébe dobott a többiek közé. Kellemes volt, ahogy a hűvös víz egy röpke pillanat alatt elnyelte testem és cirógatta azt. A víz alatt maradtam pár máspdpercig, majd lassan fellöktem magamat. Tüdőm levegőt kapott, és jóleső halk sóhajjal könnyebült meg. Beletúrtam vizes hajamba, majd kikászálódtam a medence szélére és szúrós tekintettel meredtem arab barátomra, aki folyamatosan engem figyelt.  Ledobtam magamról vizes pulcsim, mire Zaynnek elekerekedtek a szemei és nagyot nyelt. Szemezésünket Harry szakította félbe. 
-Gyere a nyakamba, párbajozunk! –  utasíott, mire én óvatosan a nyakába ültem és készültem a "harcra". – Szerintem veszteni fogunk, tekintve hogy 45 kiló ha vagy.. –  mondta mire lesütöttem a szemem. 
-Kicsi a bors, de erős. –  suttogtam a fülébe, mire felnevetett. Louis és Sarah ellen párbajoztunk, aminek a végeredménye végül döntetlen lett. Sarah kézen fogott és elvonszolt a benti uszodáig. 
-Mi van közted és Zayn közt, és ne mondd hogy semmi, mert átlátok rajtad. –  ingatta mutatóujját fenyegetően, mire felnevettem. 
-Nem hazudok ha azt mondom hogy fogalmam sincs. Kedvelem, ennyit tudok, de nem akarok könnyű lány lenni. – mondtam.
-Várd meg hogy küzdjön érted, ennyit tanácsolok. – mondta, mire csak helyeslően bólintottam. 
Nem akartam már visszamenni a medencébe, így száraz ruhát magamra kapva nekiálltam vacsorát főzni. Dúdolva kevergettem a bolognai szószt, amikor két kar fonódott körém.
-Mit csinálsz gyönyörű? –  búgta, mire elpirulva hajtottam le a fejem. – Mit teszel velem te lány? Megőrjítesz. –  suttogta azzal a jellegzetes kacér mosolyával, majd a pultnak dőlve figyelt tovább. 

Zayn Malik

Odavoltam érte. Minden egyes négyzetcentiméterét érinteni akartam a bőrének, arcomat a nyakába fúrni, beszívni édes illatát. Egyszerűen nem tudtam, mit tesz velem, De volt egy bökkenő. Perrie. Jobb ha ez az egész titokban marad, és nem tudja meg senki, ez a legjobb megoldás. Igézve figyeltem őt, a pultnak támaszkodva, ahogy sürög forog. 30 perc múlva kiáltott a többieknek hogy vacsora majd mindannyian asztalhoz ültünk.

Harry Styles

Miközben a bologanit faltuk, élesen gondolkoztam Zaynen és Alisonon. Zayn akárhányszor felpillantott a tányér tartalmáról, azonnal Alire tévedt a kósza pillantása, néha elmosolyodott. Látszott rajta, hogy többet jelent neki mint egy barát. De nem értem, hisz Zayn Perrievel jár, már mióta és ahogy tudom jól megvannak. Remélem Zayn nem csinál hülyeséget, mert Daniel említett valamit, hogy Alisonnak boldogságra van szüksége, mert rettenetes volt az eddigi élete. Nem beszéltünk részletekről, de semmiképpen sem szeretném ha még ő is megbántaná. Vacsora után, mindenki a mai korai lefekvést szavazta meg, bár végigpillantva a kimerült arcokon ezt meg is értem. Csak 6 szoba volt, mi pedig nyolcan voltunk. Gyorsan eldőlt hogy Sarah Louissal alszik, de hol fog aludni Alison?

Alison Gray

Amikor aztmondták a srácok, hogy csak a fiúknak van elegendő szoba, már akkor éreztem hogy én Zaynnel fogom tölteni az éjszakát, amit annyira nem bántam, de nem adtam neki hangot. Amikor Zayn felhozta hogy nála jó helyem lenne, Liam, Louis és Harry is csóválta a fejét és furcsán meredt Zaynre, amit nem igazán tudtam hova tenni. Végül semmitmondóan beleegyeztem és összeszedve a cuccaim felbattyogtam a 2. emeletre Zayn szobájába, ahonnan a fürdőből vízcsobogás szűrődött ki, így feltételeztem Zayn fürdik. Feldőltem az ágyra és a plafont pásztáztam, vártam hogy fürödhessek. 5 perc múlva Zayn jelent megy egy szál törölközőben.
-Nem tudnál felöltözni? – szorítottam össze a szemem.
-Miért? Hazudnál ha azt mondanád, nem tetszik. –  nevetett.
-Hát pedig nem minden lánynak csorog a nyála utánad, attól mert egyszer megcsókoltad.– vágtam vissza, mire furcsálló tekintettel meredt rám. Bőröndömhöz lépve, kikotorva a sportcuccom, a füdrőben seperc alatt átöltöztem, majd elindultam futni. A fülesemből dübörgött a zene, futottam, magam se tudtam hová. Csak szaladtam és folyt a könnyem. Az egész életem egy csalódás volt, és most ez a fiú is az lesz? Csak játszani akar velem? 

Teljesen elvesztve időérzékem, 3 óra múlva keveredtem vissza a házhoz. Egyedül akartam lenni, így lezuhanyoztam a lenti fürdőben, és halkan szipogva dőltem le a kanapéra. Fájt a lelkem. Belegondoltam hogy mit is akarhat tőlem Zayn, egy ilyen lánytól mint én. És valószínűleg semmi többet, mint testi kapcsolat. Egyedül voltam, egyes egyedül a sötét éjszakába burkolódzva. Könnyeim záporoztak, erősen zokogva fúrtam a párnámba a fejem. Besüppedt mellettem a kanapé, és Zayn alakját véltem kirajzolódni a sötétben.
-Nem tudom miért sírsz, de én itt vagyok veled. – suttogta lágyan és magához húzott. Szorosan átöleltem és csupasz mellkasára hajtva fejem, folytak tovább a könnyeim. Hallgattam szapora szívverését, mely kicsit megnyugtatott. Egyre jobban húzott magához.
-Te miért nam alszol?– pillantottam fel rá.
-Nem tudtam elaludni, féltem hogy bajod esett. –  nyomott puszit a hajamba, mire fejem felemeltem, és pásztázó tekintetével találtam szembe magam. A hátam simogatta, arcomat apró puszikkal hinette be, mely nagyon jól esett. Tarkómnál fogva közelebb húzta fejem, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Ez a csókja más volt. Védelmező volt, lágy és gyengéd. Melegség töltött el ahogy nyelve az enyémhez ért. Ölébe húzott, és karjait körém fonta. Ajkaink eltávolodtak. Tekintetünk egybe olvadt. Homlokát az enyémnek döntötte és az suttogta:
-Fontos vagy nekem!

Chapter 7. - Maybe

zene

Ahogy végigpillantottam  végzős,éppen ballagó barátaimon, akik egymás vállát fogva szelik át a folyosókat és lépcsőházakat, amiket talán utoljára látnak, kissé elszomorodtam. Egy röpke év és én leszek a helyükben, én fogok félve és tanácstalanul állni a jövőm előtt. Őszintén – semmilyen ötletem, tervem nincsen még a gimázium utáni életre. Nincs senkim akivel a jövőm tervezhetném. Évzáró után Daniellel találkoztam a plázában egy közös kis vásárolgatásra, majd elkísért a táncterembe edzésre. Ma workshopot tartottunk mi tanárok az összes kisebb és nagyobb táncos palántának akik összegyűltek, így Daniel is
betudott állni az utolsó sorba bénázni. Tökéletes volt egy évzáró workshopnak, tekintve hogy a legtöbbjükkel csak év elején találkozunk újra. Ma estére Sarahval hivatalosak voltunk a one direction fiúk koncertjére, méghozzá VIP jeggyel. Tekintve, hogy utoljára egy hete láttuk őket és Sarah könyörgésének köszönhetően beleegyeztem, hogy elkisérem. Az edzés után szorgosan szedtük a lábunkat Dannel hazafelé, mert már így is késésben voltam. Azonnal beszáguldottam a zuhany alá, majd miután gyorsan hajat mostam, terpeszben vizslattam a ruháimat, hogy végre kitaláljam mit is vegyek fel – bár igazából arra vártam, hátha kitalálja ő magától. Hallottam a heves kopogást így elrohtantam kinyitni az ajtót. Mikor Sarah meglátott majdnem rohamot kapott, hogy még nem vagyok kész, és én is pontosan jól tudtam, hogy el fogunk késni. Végül magamra kaptam a koptatott farmerom és egy fekete pántos haspolót, minimálisan sminkeltem, hajamat behullámosítottam, majd miután lábamra kaptam kedvenc nike cipőmet már készen is voltam. Bepattantunk egy taxiba majd 20 perc múlva már a stadion bejáratánál mutattuk be a jegyünket.
-Alison és Sarah? –  meredt ránk a hatalmas hústorony biztonsági őr, mire csak nagyot nyelve bólintottunk. - A fiúk már várják magukat.

Sarah után nagyokat ásítva kullogtam a kijelölt öltözőig, majd Sarah izgatottan rontott be és ugrott a fiúk nyakába, akik nagy örömmel fogadták. Úgy tűnik nagyon jóban lettek, és ennek nagyon örültem. Sarah hatalmas rajongója volt a fiúknak, és most biztosan egy álma vált valóra. 
-Alison jól vagy? –  integetett Harry kezével az arcom előtt, mire felriadtam hosszas gondolatmenetemből.
-Ja, persze csak kicsit fáradt vagyok. – sóhajtottam majd mindenkinek két-két puszit nyomtam az arcára üdvözlésképp.
-Késtetek. – sikított Louis, mire majd kiugrott a szívem. Hozzá kell szokni a hirtelen, semmiből jövő üvöltéseihez. 
-Sajnálom az én hibám, elhúzódott az edzés. –  vallottam be vétkeim és vártam, hogy bűnhődjek. Nem is kellett sokáig várnom, mert Louis az ölembe vetette magát és játékosan ütögetni kezdett, miközben a szokásos kamu sírása mellé hisztizett. Tiszta őrült.
-Répafiú leemelhetnéd a popódat rólam, mivel ha nem vetted volna észre nem vagyunk teljesen egy súlycsoport. – mondtam, mire sokat sejtető pillatásával meredt rám majd felüvöltött.
-Te most azt mondod hogy kövér vagyok? –  vágta be a sértődöttet, de már erőm sem volt metegetőzni. 
Miután Lou megunta a velem való kiabálást, elszaladt én pedig megnyugodva hunytam le a szemem, de a kanapé süppedése jelezte, hogy már nem vagyok egyedül. Félve hunyorítottam a mellettem ülőre, majd kifújva a levegőt nyugtáztam, hogy csak Zayn az. 
-Miújság kislány? Nagyon csinos vagy. –  bókolt, mire csak lesütöttem a szemem zavaromba. 
-Fáradt vagyok. – sóhajtottam majd a fejem ösztönösen vállára hajtottam. Férfias kölnijének illata azonnal bekúszott az orromba, a szívem hevesebben dobogott.Zaynnel beszélgettem, míg egy nő be nem nyitott, hogy 5 perc kezdésig. A srácok felhúzták a cipőiket, majd megkapták a füleseiket, és a színpad mellett velünk beszélgetve, vagyis inkább üvöltve a hatalmas hangzavartól várták a kezdést. Zaynnek egy puszit nyomtam az arcára, mielőtt felrontottak volna a színpadra, amit azzal a jellegzetes féloldalas mosolyával köszönt meg. A koncert azonnal kezdetét vette, mindenki őrjöngött és hisztérikus rohamot kapott, sírt ahogy meglátta a fiúkat. Persze, én teljesen megértem, hogy helyesek meg jól énekelnek és még híresek is, de nem értettem, hogy lehet valakit ennyire szeretni, egy olyan embert akiről nagyjából semmit nem tudsz, vagyis nem ismered. Nagyon jók voltak a srácok. Éppen a Little Things szólt, amit Zayn kezdett. "Your hand fits in mine, like it's made just for me, but bare this in mind it was meant to be." Végig a szemembe nézett,mintha nekem énekelt volna. Idegesen várta a reakciómat, de mikor a szám automatikusan halvány mosolyra húzódott, megkönnyebülve felnevetett és rámkacsintott. 

Az egy és fél órás koncert után a fiúk levonultak. Nagyon ügyesek voltak, de főleg Zayn. Mikor mélybarna, mandula színű szemeit enyémbe fúrta, és mély, férfias hangján nekem énekelt, mintha valaki kihúzta volna alólam a talajt. Melengette a szívem, minden apró gesztusa. A koncert után Sarahval haza indultunk, miután a fiúktól is elbúcsúztunk. 15 perc alatt hazasétáltunk, majd egy gyors zuhany után ágyba zuhantunk. 
"Kérlek ne üss meg, könyörgöm ne bánts. – zokogtam nevelőanyámnak. Hatalmas pofont adott, majd a földön fekve rugdosni kezdett. Számból erősen folyt a vér. Egy késsel közeledett felém. Féltem. Tudtam, hogy vége. 
-Nem hagyom, hogy tovább keserítsd ezt a világot a jelenléteddel. –  ordított és döfött." Kipattant a szemem. Könnyes volt a párnám. Csak egy rossz álom – nyugtattam magam. Szememből patakzottak a könnyek. Az órára pillantottam. Éjjel 3 óra voltam. Előhalásztam a mobilom a táskámból és felmentem twitterre. Végigpörgettem a kezdőoldalakat, és megláttam Zayn kiírását. "Nem tudok aludni, valaki mentsen meg"  5 perce írta ki, úgyhogy gondoltam írok neki. A privát üzenet küldés gombra kattintottam, majd nagy levegőt véve bátorságot merítettem és elkezdtem pötyögni.
Szia. Én sem tudok aludni. Megmenthetnénk egymást. – írtam és vártam a választ. 5 perc után már készültem feladni. Ahhelyett, hogy válaszolt volna, a telefonom Zayn nevét jelezte ki. Mosolyogva böktem a zöld gombra.
-Szia. –  igyekeztem halkan beleszólni tekintve, hogy Sarah  5 méterre aludt tőlem. -Azt hittem már alszol. – suttogtam.
-Túl késő van már egy esti sétához? – kérdezte választ sem adva előző mondandómra.
-Nem hiszem. Sétálj egyet ha szeretnél. – válaszoltam.
-És neked túl késő van? – tudakolta, mire csak felkuncogtam.
-Nem. Hol találkozunk?
-A parkban, tudod ami ott van a közeletekben, ahova beszéltük, hogy majd elmegyünk. – válaszolt, és már meg is szakadt a vonal.
Úgy keltem fel, mint aki egész nap aludt. Teljesen éber voltam és kicsit izgultam, hogy Zaynnel talákozom ilyenkor. Magamra kaptam egy szakadt farmert, majd egy bőrdzsekit a pizsipólómra, amin egy igazi cica arca van, a sportcipőm majd a telefonomat és a pénztárcámat a dzsekim zsebébe csúsztatva léptem ki a lakásból. Homályos tekintettel battyogtam a park felé, összehúztam magamon a dzsekim, nyugtázva hogy elég hűvös az idő. Röpke 10 perc alatt a parkhoz értem, és letelepedtem az éjjel sötétjében magányosan terpeszkedő padra a fák alatt. Ködös volt az idő, néhány csepp eső is lehullott a felhők közül.  Két bokor között, Zayn közeledő alakját véltem megpillantani. Egy melegítőt viselt, fekete hosszú ujjú pólóval. Haja a megszokottól eltérően nem volt tökéletesre zselézve, hanem kócosan állt, de így mégjobban tetszett.

-Szia!  – suttogta meglehetősen halkan. 
Nem adtam neki választ fejemet a vállára döntöttem. -Miért nem tudtál aludni?  –kérdezte érdeklődve.
-Rosszat álmodtam!  – vontam meg a vállam semmitmondóan, mintha az egész semmiség lenne. 

Áttértünk a családra, a barátokra, a karrierre, az iskolás évekre, majd a célokra. Ezután tágítottuk a kört, olyannyira, hogy kiderült,sok mindenben egyeznek gondolataink, de vannak dolgok melyekben szöges ellentéteket alkot véleményünk. Tetszett benne, hogy szívesen meghallgatta amit a másik mond, hogy lehet vele vitázni, veszekedéshez jutás nélkül. Kedveltem őt, a személyiségét.

-Lassan 5 óra van. – jegyezte meg halkan. A telefonomra pillantottam. Észre sem vettem mennyire elrepült az idő. - Köszönöm ezt az estét. Gyere, hazakísérlek. – mondta, és én nem akartam neki ellenállni. 

Zayn Malik

Lassan andalogtunk hazafelé a már felkelő nap által enyhén bevilágított utcákon. Boldogság töltött el, hónapok óta először. Tetszik nekem, nagyon is, de nem tudom mit tegyek. Perrie a barátnőm, de hatalmas késztetést érzek arra hogy megcsókoljam, vagy randira hívjam, de azt sem tudom, hogy kedvel e egyáltalán. Lassan már a lakásuk előtt álltunk, ő pedig dideregve sandított rám. 

-Jó volt veled találkozni! – mondta halkan, miközben halvány mosolyra húzódott a szája. Közelebb léptem hozzá, nagy tenyerem apró puha arcára simítottam. Homlokom az övének dőlt, így fürkésztem gyönyörűen villodzó smaragzöld szemeit. Ajkainkat pár centiméter választotta el, és nem tudtam ellenállni.

Alison Gray

Nem tudtam mit tesz velem a jelenléte. Féltem tőle, féltem az érzéstől, de akartam. Gyengéden összeérintettük egymás ajkait, Zayn lassan becézgette ajkaimat. Karjait a derekam köré fonta és közelebb húzott magához. Karjaimat felvezettem a tarkóján és beletúrtam éjfekete, kócos fürtjeibe. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, s elhúzódtam Tőle.Talán ő az a fiú, akire szükségem van, az akiben nem fogok csalódni. Lehet hogy Ő lesz az én őrangyalom.