Kedves Olvasók!
Nagy köszönettel tartozom, a sok megtekintésért és pipákért. Remélem az első fejezet is legalább annyira fog tetszeni, mint a prológus.Az iskola miatt egy kicsit lassabban tudom hozni a részeket, de minden erőmmel igyekszem. Remélem érthető lesz ez a fejezet is, sokat dolgoztam rajta, hogy ne legyen benne, főleg tartalmi hiba, hogy a lehető legtökéletesebb legyen. Az ismét csatolt zene
, személyes nagy kedvenc, remélem azoknak akik még nem ismerték, tetszeni fog. A főszereplőnek életébe és személyiségébe is mélyebb bepillantásra van lehetőség ebben a részben. Kellemes olvasást kívánok, visszajelzéseiteket várom.
, személyes nagy kedvenc, remélem azoknak akik még nem ismerték, tetszeni fog. A főszereplőnek életébe és személyiségébe is mélyebb bepillantásra van lehetőség ebben a részben. Kellemes olvasást kívánok, visszajelzéseiteket várom.
Love WG
WG |
| zene |
Oh,és a jelenlegi állapotom: 2 hónapja költöztem ide, tele vágyakkal és tervekkel, annak reményében, hogy az újrakezdés könnyű lesz. De sajnos az élet nem ilyen egyszerű. Egész életemben olyan lány voltam, aki nehezen osztott meg bármit a világgal. Zárkózott vagyok és magamnakvaló, sosem panaszkodtam, sosem beszéltem a problémáimról, megoldottam őket egyedül. Mindig jókedvűnek, kiegyensúlyozottnak mutattam magam és sokszor gondolkodtam rajta, hogy mit szólnának az emberek ha az én világomat élnék csak egyetlen-egy napig. Mások egy nap alatt összezuhannának, én évekig tűrtem a kínt. A nevelőanyám tönkretett, fizikailag is, lelkileg meg végképp. És mit keresek az üres táncterem közepén, egyes-egyedül? Én sem tudom. Egy megmagyarázhatatlan oknál fogva, itt vagyok -nem csak most- mindig. Kiskorom óta, a tánc volt az a művészet, az a szenvedély, mellyel kifejeztem magam, mellyel kiadtam magamból a dühömet. A világ bezárult körülöttem, egy eszményi vékony réteg, egy buborék vett körül, mely bármikor kipukkanhatott volna.
Erőtlenül, bár most először határozottan tápászkodtam fel a földről. Döntést hoztam. Nem hagyhatom, hogy a múltam, tönretegye a jövőmet. Izzadságtól gyöngyöző homlokomat, egy törölközőbe temettem, majd próbáltam szapora lélegzetvételemen úrrá lenni. Összeszedtem a szanaszét hagyott cuccaimat, majd sporttáskámat a vállamra akasztva indultam haza. Az idő még ilyenkor, este 6 órakor is fülledt volt. Az iskola végéhez közeledve,kora nyár lévén, általános volt a füllesztő meleg. Már csak 2 hét és vége a gimi 4. évének. 5 éves képzésre járok egy művészeti gimnáziumba, tánc szakra,ami nagyon tetszik, bár, igaz még csak 2 hónapja csatlakoztam. Bedugtam a fülesem, és komótosab sétáltam haza felé, miközben fülemben Pharrell Williams Happy című száma üvöltött, amivel én is együtt énekeltem és táncoltam.
Az igazat megvallva, általában magasról tettem az emberek véleményere, különösen azokéra akik nem ismertek, de mindenkivel megesik, hogy minden összejön az életében, és elege lesz. A régi iskolámban, nem nagyon voltak barátaim, a nevelőszüleim meghatározták akkori életem minden mozzanatát, és akkor, abban az állapotban, nem tudtam kedves lenni, nem volt erőm jópofizni, így nem nagyon volt kivel soha megbeszéljem a problémáim, és valószínűleg ennek köszönhető magamnakvalóságom. A pasik, róluk pedig nem is beszélve. Sosem volt barátom, és itt is hasonló az ok. Nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog lenne amiért szégyenkeznem kellene, hisz az okom elég nyomós. Ha lett volna barátom, sosem tudtam volna vele lenni, mert szigorúan meg volt határozva mit, mikor és hol tehetek, és másrészt pedig bepillantást nyert volna az életembe, és nem akartam, hogy az egész világ megtudja mit művelnek velem, és hogy milyen kegyetlen emberek. Akkor is miattuk aggódtam.. A lakásomhoz közeledve a táskám mélyére nyúlok, és kotorászni kezdek, a lakáskulcsomat keresve. A hely ahol lakom, nekem tökéletesen megfelel. Igaz, nem egy luxuskörnyék, de közel van az iskolához, és ami még fontosabb a táncteremhez is. Lenne pénzem jobb helyen is lakást venni, de nem hiszem, hogy szükségem van rá. Vannak az életben jelentősebb dolgok is, amire a pénzemet fordíthatom. Örülök, mert elég sok pénzt keresek a táncórákkal, amiket hetente 2 alkalommal tartok, és rengeteg pénz maradt apám állambiztosításából, de ahhoz csak szükség esetén fogok nyúlni, ezt megígértem.. magamnak. Belépve a házba, a sportcuccomat kipakoltam, majd a ruháimat az ágyra dobálva a elmentem tusolni. Sokáig áztattam magam, a megnyugtató, forró vízcseppek alatt, melyek versenyt futva szánkáztak végig a testemen, minden porcikámat útba ejtve. Mire végeztem a hajszárítással is, láttam, hogy az idő már este fél 10-hez közeledik. Felkapva magamra a bakancsomat, leszágulodottam, a sarkon lévő kínai étterembe. Csomagoltattam a kiválaszott ételekből, majd mégegyszer végigjártam a 10 perccel előbb megtett utat, miközben a butikok kirakatainak kínálatát vettem szemügyre.
Fenn a lakásban a kanapén ülve bámultam a kisképernyős tévét, amin éppen egy emberölően unalmas szappanopera ment. Az estéim, hétköznaponként mindig ilyen eseménydúsak, de igazából nem is lenne erőm másra az edzések és táncórák után. A tévében szóló heves vita, csak egy álca volt, csak egy lepel. Háttérzajként szolgált keserű gondolataimhoz. Igazából, még magamnak is féltem bevallani, de magányos voltam. Eszméletlenül magányos, nagyon egyedül éreztem magam. Már kiadtam egy "lakótársat keresek" című hirdetést, és csak remélni merem, hogy valaki jelentkezik is rá a közeljövőben. Szemhéjaimra ránehezedett a fáradtság súlya, így a tévét kikapcsolva elvánszorogtam az ágyamhoz, és a párnák közé vetve magam elmerültem a hívogató álmok idilli világába.
Reggel, legszebb álmomból, az ébresztőórám fülsüketítő kiabálása riasztott fel, jelezve, hogy ideje készülődnöm az iskolába.A fürdőszobában töltött fél óra készülődés után, átvonultam a szekrényem elé, amit 3 percig bámultam rezzenéstelen tekintettel, majd kikaptam belőle egy szűk, koptatott farmert,egy dzsekit és
egy sapkát húztam a fejemre, majd ellenőrizve magam a tükörben, a táskámat felkapva zártam be az ajtót, és siettem az nagy, reneszánsz stílusú építmény felé.Az épület, mindig nagyon tetszett. Minden reggel, mikor erre jöttem a nap épp felkelőben volt, az épület mögül, már kirajzolódtak egyes sugarai. Különböző díszítéseinek körvonala, még csak halványan látszott a fényes napsugarak megvilágításában.
Ahogy beléptem a hatalmas fakapun, és fellábaltam a lépcsőn, ismerős menza és "tömegszag" kúszott az orromba. Hallottam a reggeli hajsza és nyüzsgés zaját, mindenki megőrült a hétvége közeledtétől. Köszöntem pár ismerősömnek, majd az osztályterembe sietve lerogytam a padba legjobb barátnőm mellé.
Erőtlenül, bár most először határozottan tápászkodtam fel a földről. Döntést hoztam. Nem hagyhatom, hogy a múltam, tönretegye a jövőmet. Izzadságtól gyöngyöző homlokomat, egy törölközőbe temettem, majd próbáltam szapora lélegzetvételemen úrrá lenni. Összeszedtem a szanaszét hagyott cuccaimat, majd sporttáskámat a vállamra akasztva indultam haza. Az idő még ilyenkor, este
6 órakor is fülledt volt. Az iskola végéhez közeledve,kora nyár lévén, általános volt a füllesztő meleg. Már csak 2 hét és vége a gimi 4. évének. 5 éves képzésre járok egy művészeti gimnáziumba, tánc szakra,ami nagyon tetszik, bár, igaz még csak 2 hónapja csatlakoztam. Bedugtam a fülesem, és komótosab sétáltam haza felé, miközben fülemben Pharrell Williams Happy című száma üvöltött, amivel én is együtt énekeltem és táncoltam.Az igazat megvallva, általában magasról tettem az emberek véleményere, különösen azokéra akik nem ismertek, de mindenkivel megesik, hogy minden összejön az életében, és elege lesz. A régi iskolámban, nem nagyon voltak barátaim, a nevelőszüleim meghatározták akkori életem minden mozzanatát, és akkor, abban az állapotban, nem tudtam kedves lenni, nem volt erőm jópofizni, így nem nagyon volt kivel soha megbeszéljem a problémáim, és valószínűleg ennek köszönhető magamnakvalóságom. A pasik, róluk pedig nem is beszélve. Sosem volt barátom, és itt is hasonló az ok. Nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog lenne amiért szégyenkeznem kellene, hisz az okom elég nyomós. Ha lett volna barátom, sosem tudtam volna vele lenni, mert szigorúan meg volt határozva mit, mikor és hol tehetek, és másrészt pedig bepillantást nyert volna az életembe, és nem akartam, hogy az egész világ megtudja mit művelnek velem, és hogy milyen kegyetlen emberek. Akkor is miattuk aggódtam.. A lakásomhoz közeledve a táskám mélyére nyúlok, és kotorászni kezdek, a lakáskulcsomat keresve. A hely ahol lakom, nekem tökéletesen megfelel. Igaz, nem egy luxuskörnyék, de közel van az iskolához, és ami még fontosabb a táncteremhez is. Lenne pénzem jobb helyen is lakást venni, de nem hiszem, hogy szükségem van rá. Vannak az életben jelentősebb dolgok is, amire a pénzemet fordíthatom. Örülök, mert elég sok pénzt keresek a táncórákkal, amiket hetente 2 alkalommal tartok, és rengeteg pénz maradt apám állambiztosításából, de ahhoz csak szükség esetén fogok nyúlni, ezt megígértem.. magamnak. Belépve a házba, a sportcuccomat kipakoltam, majd a ruháimat az ágyra dobálva a elmentem tusolni. Sokáig áztattam magam, a megnyugtató, forró vízcseppek alatt, melyek versenyt futva szánkáztak végig a testemen, minden porcikámat útba ejtve. Mire végeztem a hajszárítással is, láttam, hogy az idő már este fél 10-hez közeledik. Felkapva magamra a bakancsomat, leszágulodottam, a sarkon lévő kínai étterembe. Csomagoltattam a kiválaszott ételekből, majd mégegyszer végigjártam a 10 perccel előbb megtett utat, miközben a butikok kirakatainak kínálatát vettem szemügyre.
Fenn a lakásban a kanapén ülve bámultam a kisképernyős tévét, amin éppen egy emberölően unalmas szappanopera ment. Az estéim, hétköznaponként mindig ilyen eseménydúsak, de igazából nem is lenne erőm másra az edzések és táncórák után. A tévében szóló heves vita, csak egy álca volt, csak egy lepel. Háttérzajként szolgált keserű gondolataimhoz. Igazából, még magamnak is féltem bevallani, de magányos voltam. Eszméletlenül magányos, nagyon egyedül éreztem magam. Már kiadtam egy "lakótársat keresek" című hirdetést, és csak remélni merem, hogy valaki jelentkezik is rá a közeljövőben. Szemhéjaimra ránehezedett a fáradtság súlya, így a tévét kikapcsolva elvánszorogtam az ágyamhoz, és a párnák közé vetve magam elmerültem a hívogató álmok idilli világába.
Reggel, legszebb álmomból, az ébresztőórám fülsüketítő kiabálása riasztott fel, jelezve, hogy ideje készülődnöm az iskolába.A fürdőszobában töltött fél óra készülődés után, átvonultam a szekrényem elé, amit 3 percig bámultam rezzenéstelen tekintettel, majd kikaptam belőle egy szűk, koptatott farmert,egy dzsekit és
egy sapkát húztam a fejemre, majd ellenőrizve magam a tükörben, a táskámat felkapva zártam be az ajtót, és siettem az nagy, reneszánsz stílusú építmény felé.Az épület, mindig nagyon tetszett. Minden reggel, mikor erre jöttem a nap épp felkelőben volt, az épület mögül, már kirajzolódtak egyes sugarai. Különböző díszítéseinek körvonala, még csak halványan látszott a fényes napsugarak megvilágításában.Ahogy beléptem a hatalmas fakapun, és fellábaltam a lépcsőn, ismerős menza és "tömegszag" kúszott az orromba. Hallottam a reggeli hajsza és nyüzsgés zaját, mindenki megőrült a hétvége közeledtétől. Köszöntem pár ismerősömnek, majd az osztályterembe sietve lerogytam a padba legjobb barátnőm mellé.
-Szia Lison.-ugrott a nyakamba. -Milyen volt az edzés?-érdeklődött csillogó szemekkel.
Sarah ideköltözésem óta a legjobb barátnőm, bár nem tud semmit a múltamról, mégis közel állunk egymáshoz. Mindketten Birmighamben születtünk, de ő már 4 éves kora itt él Londonban.
-Szia Sarah. Jó volt, szokásos.-meséltem még kómásan. Hatalmasat ásítottam, mire felnevetett.
-Valamelyik nap elmehetnénk moziba.-ajánlotta fel izgatott, remélve, hogy nem utasítom vissza.
-Mindenképp. -mondtam habozás nélkül. Sarah mindig mellettem állt, miközben alig ismert, és ezért sosem tudok elég hálás lenni. Az osztálytársaimat pásztáztam. Michael és Joey a legjobb barátaim Sarah mellett. Éppen videójátékoztak a tanteremben lévő tévén és látszólag nagyon belemerültek, semmilyen külső hatásra nem reagáltak. -Nem alszol ma nálam? 7-9ig tartok edzést, és utána átjöhetnél.-néztem Sarahra, akinek egyből felcsillant a szeme.
-Rendben.-örvendezett, majd belépett a matektanár, mire mindenki a helyére iszkolt, és kezdetét vette a tömény unatkozás.
5 óra felé, indultam haza és útközben beugrottam a sarki boltba bevásárolni, az esti "bulira. Miután hazacipeltem a mázsás szatyrokat, gyorsan bekaptam egy ebédet, majd siettem az edzőterembe. Látva, hogy a nagymutató még csak a heteshez közelít, lerogytam a földre, és lekapcsolt villany mellett hallgattam Zara Larsson Uncover című slágeréz, miközben gondolkoztam. Az iskola a vége felé közeledik, és a nyárra még közel sincs semmi tervem. Az életem nem túl izgalmas, de erre vágytam, ezt kívántam, és bevallom - nem bánom. De azért remélek, remélem hogy valami megváltozik.
Sarah ideköltözésem óta a legjobb barátnőm, bár nem tud semmit a múltamról, mégis közel állunk egymáshoz. Mindketten Birmighamben születtünk, de ő már 4 éves kora itt él Londonban.
-Szia Sarah. Jó volt, szokásos.-meséltem még kómásan. Hatalmasat ásítottam, mire felnevetett.
-Valamelyik nap elmehetnénk moziba.-ajánlotta fel izgatott, remélve, hogy nem utasítom vissza.
-Mindenképp. -mondtam habozás nélkül. Sarah mindig mellettem állt, miközben alig ismert, és ezért sosem tudok elég hálás lenni. Az osztálytársaimat pásztáztam. Michael és Joey a legjobb barátaim Sarah mellett. Éppen videójátékoztak a tanteremben lévő tévén és látszólag nagyon belemerültek, semmilyen külső hatásra nem reagáltak. -Nem alszol ma nálam? 7-9ig tartok edzést, és utána átjöhetnél.-néztem Sarahra, akinek egyből felcsillant a szeme.
-Rendben.-örvendezett, majd belépett a matektanár, mire mindenki a helyére iszkolt, és kezdetét vette a tömény unatkozás.
5 óra felé, indultam haza és útközben beugrottam a sarki boltba bevásárolni, az esti "bulira. Miután hazacipeltem a mázsás szatyrokat, gyorsan bekaptam egy ebédet, majd siettem az edzőterembe. Látva, hogy a nagymutató még csak a heteshez közelít, lerogytam a földre, és lekapcsolt villany mellett hallgattam Zara Larsson Uncover című slágeréz, miközben gondolkoztam. Az iskola a vége felé közeledik, és a nyárra még közel sincs semmi tervem. Az életem nem túl izgalmas, de erre vágytam, ezt kívántam, és bevallom - nem bánom. De azért remélek, remélem hogy valami megváltozik.
No comments:
Post a Comment