Chapter 13. - Things that must be told

zene

Akármennyire is próbálkoztam magam pozitív gondolatokkal bíztatni, nem ment. Folyamatosan az utcai lámpafény által megvilágított kárörvendően mosolygó, gunyoros arca villant fel elmémben. Rettegtem, remegtem a félelemtől. Tudom, 18 éves vagyok és nem vihet el magával Birmighambe és már nincs felettem hatalma, de ismerem és tudom, hogy ennél sokkal rosszabb dolgokra is képes. Ahogy most megpillantottam, csak arra tudtam gondolni, hogy megint mindent tönkre fog tenni, hogy megint minden visszatér a régi kerékvágásba, hogy elszakít tőlem a barátaimtól, és Zayntől. 
Keserves gondolatmenetemből a busz hangszórójából tájékoztató női hang zökkentett ki, aki az én megállóm nevét hajtogatta. Gyorsan leszálltam a buszról és amilyen gyorsan csak tudtam a One Direction ház felé rohantam. 

-Alison! Ali! – hallottam meg egy ismerős hangot a közelből kiabálni. Megnyugodtam, tudtam, hogy ha ő itt van, nem lesz semmi baj. Ahogy meglátott felém rohant és karjai közé ölelt, erősen szorított.
Na már most, Zayn. Zayn semmit nem tud a múltamról, pedig tisztában vagyok vele, hogy be kéne avatnom. De az igazság az, hogy félek. Félek attól, hogy mit is fog mondani, félek attól, hogy esetleg úgy már nem fogok kelleni neki, ha beavatom életem legféltettebb titkaiba. De muszáj neki elmondanom. Tudnia kell, mert ő az egyetlen aki segíteni tud.

-Alison. Figyelsz? –  rázta meg testem Zayn, mire ráemeltem pillantásom. – 10 perce beszélek hozzád és szólongatlak. Jól vagy? – éreztem hangjában az aggodalmat.

-Igen. Jól vagyok. –  nyeltem nagyot majd a ház felé vettük az irányt. Zayn egész úton csak faggatott, hogy mi történt, kit láttam, mitől ijedtem meg, de pár figyelmen kívül hagyott kérdése után feladta. Tudtam, hogy aggódik, de ma este mindent elfogok neki mondani. Mert megérdemli, hogy tudja

Zayn Malik

Alison rezzenéstelen, érzelemmentes arccal vonult fel a fürdőszobába. Hallottam, ahogy halkan sír, hallottam ahogy szenved és mégsem tudtam segíteni, mert nem engedte és ez nagyon fájt. Megengedte a vizet és gondolom beállt a zuhany alá. 

Levonultam a nappaliban ahol értetlen és kíváncsi pillantásokkal meredtek rám a fiúk. 

-Én sem tudok többet, mint ti. –  emeltem magam elé a karjaim védekezően. Leroskadtam egy fotelba, és csak vártam és vártam, hogy Ali kész legyen és újra megpróbálhassak beszélni vele, hátha ezúttal sikerrel járok. 

Alison Gray

A konyhába indultam. Zayn rám 3 számmal nagyobb pólójának férfias illata jólesően kúszott be az orromba. Mind az öt fiú a nappaliban ülve, kérdő tekintettel követte alakom. Felraktam egy teának való vizet főni, majd háttal a pultnak dőlve bámultam szótlanul magam elé. Aggódtam, mert tudtam beszélnem kell Zaynnel. Ha nem vagyok vele őszinte, el fogom veszíteni, mikor jóformán még nem is volt az enyém. Azon törtem a fejem, hogy hogyan is kéne belekezdjek ebbe az egészbe, hogyan is kéne ezt a legkíméletesebb módon tálalni neki. 

-Fel fog robbanni a kanna. –  szólt oda Louis, mire kizökkentem eszmefuttatásomból. A vizet a teafilterre töltöttem, majd egy szó nélkül felballagtam Zayn szobájába és leroskadtam az ágyra a bent uralkodó haláli sötétséggel körbevéve. Nem sokkal később nyílt az ajtó, és az volt akire számítottam.

-Szia! Bejöhetek? –  kérdezte.

-Ez a te szobád. –  válaszoltam, de most nem volt kedvem nevetni. –  Szeretnék beszélni veled. Tudod lenne pár dolog amit el kellene mondanom. –  közöltem, mire hatalmasat nyelt.

-Hallgatlak akármiről is legyen szó.

Most vagy soha, el kell neki mondanom. Úgy érzem, hogy ha elmondom, a kapcsolatunk biztos talpakon fog állni, könnyebb lesz. Valami új fog rám várni. Talán egy őszinte, igaz szerelem.

Zayn Malik

-Szóval, –  kezdett bele,de azonnal meg is állt. Szeme sarkában könnyek gyülekeztek. Mély levegőt vett és folytatta. –  mint mondtam nem szeretek beszélni a családomról, de te megérdemled, hogy tudd.A gyerekkorom, legszebben mondva, nem volt egyszerű. A szüleim 6 éves koromban meghaltak és én apám nővérének a családjához kerültem. Először minden szép és jó volt, aztán egyik napról a másikra a nevelőanyám bántalmazni kezdett. Először egy-egy csúnya szó és ütés, de ahogy nőttem, az ő kegyetlensége is velem együtt nőtt. Ezért költöztem ide Londonba egyedül 3 hónapja. Tönkretette az életemet, mind lelkileg, mind fizikailag. Olyan szinten bántott, hogy volt, hogy kórházba kerültem, de sosem derült ki, hogy ő lett volna a hibás. Mindig kitalált valamit, mindenki előtt eljátszotta az aggódó és védelmező anyuka szerepét. Sosem fogom elfelejteni amit velem tett. Azt hittem mára már mindennek vége, de ahogy haza fele gyalogoltam valaki követett, és ahogy hátrapillantottam, láttam hogy Ő az. Nagyon megijedtem, és nagyon félek Zayn, hogy visszajön és újra bántani fog. – zokogta. A szemem tágra nyílt. Nem tudtam elhinni amit mondott. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy valaki egy ilyen értékes emberrel, egy ilyen gyönyörű lánnyal és különleges személyiséggel képes ilyet művelni.

-Alison, nem fog bántani, nem fogom hagyni, hogy valaha bárki téged újra bántson. Melletted leszek és nem fogom hagyni, hogy bajod essen. Megígérem. – mondtam, de nem tűnt úgy mintha megnyugodott volna. Csak zokogott a pólómba, és erősen szorított magához. Remegett a félelemtől. Gyönyörű smaragdzöld szemei most nem csillogtak a boldogságtól, hanem szomorúsággal és félelemmel teltek meg. 

-Ha úgy gondolod, feljelenthetjük a rendőrségen és akkor biztosan nem fog már tudni ártani neked. –  vetettem fel, mire csak nemlegesen rázta a fejét. – De miért? –  kérdeztem.

-Nem hagyhatom, hogy két gyerek anya nélkül nőjön fel miattam.Velük nem teszi ezt. 

-De Alison, most a saját érdekeid nézd. –  könyörögtem, mire elgondolkodott és aprót bólintott.  

Lehunyta szemeit és láttam rajta, hogy lassan álomba szenderül. Óvatosan lefektettem az ágyra, és indultam el kifelé halkan lopakodva. A nappaliban már csak Harryt találtam.
-Mizu haver? –  kérdezte tőlem. 
-Nem tudom elhinni amiket mondott, –  fogtam fejem kezeim közé. Pár könnycsepp elhagyta a szemem, amiket automatikusan letöröltem
-Zayn én tudtam róla. És ne haragudj, hogy nem szóltam róla azonnal, de könyörgött nekem, mert azt mondta, hogy ezt személyesen kell elmondja neked. Ne haragudj rám. –  mondta.

-Neked miért mondta el előbb? –  kérdeztem értetlenül.

-Mert épp én voltam itt. Egyik este elég szomorú volt és lejött a konyhába, és én is lenn voltam és láttam rajta, hogy bántja valami és kierőszakoltam belőle. Téged szeret Zayn, mielőtt még bármi hülyeség eszedbe jutna. Most az a dolgod, hogy vele legyél, és minden pillanatban figyelj rá. 

-De Harry, fogalmam sincs hogy tudnám megvédeni attól a nőtől. Nem lóghatok örökké a nyakában, nem kísérhetem el mindenhova és ezt te is tudod. Meg mindjárt itt a turné. Gondolkozz már. –  mondtam. 

Fejét lehajtotta, láttam rajta hogy ő is tehetetlen. Mindketten azok voltunk, és szerintem a többiek is azok lennének ha tudnák. Én csak biztonságban akarom őt tudni,akármi is legyen az ára. 

-Felmegyek haver. Aludj jól. Holnap beszélünk. –  veregette meg a karom Harry, majd felfelé indult. Nem sokkal később én is követtem. Beálltam a meleg zuhany alá, és hagytam hogy végtagjaim elgyengüljenek. Sosem éreztem még magam ennyire gyengének és tehetetlennek. Megtörölköztem majd a pizsamámat felkapva indultam el a szobám felé. Kinyitottam az ajtót, csak hogy egy pillantást vessek Alire, hogy minden rendben van-e vele. Egy puszit adtam homlokára, majd a folyosó felé indultam.

-Zayn ,–  szólt utánam a világ legédesebb hangja –  itt maradnál velem? –  kérte, mire csak becsuktam az ajtót és bebújtam mellé az ágyba. Karom átvetettem derekán és közelebb húztam magamhoz. Arcát a mellkasomba fúrta. Hajának édes málna illata egyből az orromba kúszott. Kellemes érzés öntött el, boldog voltam és fájt az érzés, hogy ő nem volt az. Meg akartam védeni, boldoggá akartam tenni. Nem fogom hagyni, hogy ez a nő bármilyen fájdalmat okozzon neki. Szeretem őt..

-Zayn, – pillantott rám – köszönöm. 

-Mit? –értetlenkedtem.

-Hogy itt vagy velem. Tudom hogy ha itt vagy, semmi baj nem érhet. Köszönöm. –súgta  és egy lágy csókot lehelve ajkaimra, mély álomba merült.

Chapter 12. - Found

zene

A gyomromban lévő lepkék nem tudtak uralkodni magukon. Zayn Malik szerelmes belém. Én vagyok a világ legszerencsésebb és legboldogabb lánya ebben a pillanatban. Ahogy lefeküdtünk a matracokra csend telepedett ránk. De ez a csend nem volt kínos. Inkább tökéletes. Elvesztünk egymás tekintetében, nem kellettek szavak, hogy megértsük egymást. Ahogy mogyoróbarna íriszeibe fúrtam pillantásom, valami borzongás költözött belém,valami olyan amit még sosem éreztem. Közelebb húzódtam hozzá, és ajkam az övére tapasztottam. Először meglepődött, de azonnal visszacsókolt. 
-Annyira gyönyörű vagy. – mondta, mire azonnal elpirultam.
-Ön se néz ki rosszul Mr.Malik.– húzódott mosoly a számra. 

Zayn közelebb húzott magához, fejét a nyakamba fúrta. Mikor én magamra gondolok, egy félénk, bizonytalan, önbizalomhiányos lányt látok. Nem látom magam gyönyörűnek. Beteg vagyok, és én is tudom. Látom. És ezért egy kicsit sem látom magam szépnek, sőt. 

-Min gondolkodsz kicsim? – pillantott rám a barátom. 

-Semmi érdekesen, csak elmerengtem. – mondtam és igyekeztem elfelejteni az előbbieket. 

-Örökre veled akarok lenni. – súgta és egyre közelített ajakival. 

-Én is. – suttogtam ajkaira. 

Ajkain közt, megszűnt már az a minimális távolság is. Olyan volt mintha ajkait egynek teremtették volna. Táncra hívta ajkaim és nem haboztam. Felém került és alkarján támaszkodott fölöttem. Kezével oldalamat és combjaimat simogatta, mely sóhajt váltott ki belőlem. Csókokkal hintette be nyakam minden szegletét, majd visszatért ajkaim kényeztetéséhez. Íriszei a vágytól elsötétültek.

Zayn Malik

-Zayn.. Zayn, várj. – zihálta. – Nem szeretnék semmit elsietni. – suttogta és arckifejezése elkomorult. Olyan volt mintha ijedt lenne affelől, hogy én megharagszom emiatt rá.

-Természetes, nem akartam, csak nehéz tűrtőztetnem magam melletted. – mondtam, mire beharapta ajkát. Visszafeküdtem mellé és kezemet apró tenyerére kulcsoltam. –Your hand fits in mine, like it's made just for me. But bear this mind, it was meant to . – énekeltem. Elvörösödött. Fejét a mellkasomba fúrta. -Hogy lehetsz ennyire aranyos? – kérdeztem.

Rengeteget beszélgettünk. Sosem fogytunk ki a modanivalóból. Láttam rajta, hogy kezd elálmosodni.

-Hoztam neked pizsamát. Vagyis egy pólót. Nem akarom hogy ebben a ruhában aludj. Csinos, de nekem nem tűnik annyira kényelmesnek. 

-Angyal vagy. – mondta és puszit nyomott orromra.

-Sokan mondták már. – kacsintottam rá, mire csak nevetve megforgatta szemeit.

-Biztos hazudtak. – röhögött. 

Megfogta a pólót majd felállt és a ruhájával kezdett babrálni. Felálltam és azonnal a segítségére siettem. Óvatosan és lassan húztam le a hosszú cipzárt. Vállánál mindkét kezemmel kínzó lassúsággal toltam lefele a ruhát, miközben nyakát puszilgattam, míg a ruha a földre nem hullott a csendhez képest fülsüketítő puffanással. Automatikusan maga elé kapta kezeit.

-Ne légy szégyenlős. Tökéletes vagy. – mondtam, míg lefejtettem testéről karjait. Olyan volt, mint egy műalkotás. Egész nap csak gyönyörködtem volna benne. Megijesztett. Annyira sovány volt. Eddig is tudtam, de most hogy így látom, aggodalmaim kicsit sem enyhültek. Félreértésne essen, tetszett, sőt.. odáig voltam érte, az arcáért, a testéért. Csak féltettem.

Alison Gray

Miután képesek voltunk elválni egymás ajkaitól visszadőltünk a matracra és beraktunk egy DVD-t a lejátszóba. Bambán bámultam a képernyőt, de nem igazán tudtam arra koncentrálni. Zaynre koncentráltam, ahogy puszikat nyomott a hajamba, ahogy belesuttogott valamit a fülembe. Új volt még nekem ez az egész "barátnő" dolog. Lassan éreztem, hogy szememet lehúzza az álom, mint egy redőnyt. Zayn, gondolom látta hogy már laposakat pislogok, így lehalkította a laptopot, gondolom ő végig akarta nézni a filmet. Elkezdett dúdolni egy gyönyörű dallamot. Azt kívántam, hogy minden éjjel így aludjak el. A karjaiban.

Reggel mikor felébredtem Zayn a tető szélén állt, a korlátnak dőlve szívta a cigarettáját, miközben az előttünk fekvő Londont pásztázta. Mellé botorkáltam és egy szó nélkül belebújtam karjaiba. Karjait azonnal körém fonta miután elnyomta a csikket, és szorosan magáhhoz ölelt.

-Jó reggelt szerelmem. – köszönt édesen.

-Ne hívj így. – nyújtottam rá a nyelvem. 

-Miért? Tudom hogy tetszik. – röhögött.

-Mindig elpirulok tőle. – mondtam mire jól kinevetett. 

A tegnap kapott pólómban és rövidnadrágomban szádékoztam leslattyogni a kocsiig, ráadásul mezítláv, de ismerhettem volna Zaynt. Kezembe nyomta az estélyim és a cipőm majd karjaiba kapott és lefele indultunk.

-Zayn tegyél le. Tudok járni.

-A hercegnőmnek ilyen ellátás jár.

Egészen a kocsiig cipelt, majd beültetett az ülésre és ő is bevetődött mellém. A hátára feküdt és fejét az ölemvbe fektette, így bámult rám.

-Nektek amúgy nem kell dolgoznotok, vagy valami hasonló? – kérdeztem röhögve. Amióta megismertem őket egyszer sem hallottam ilyen dologról, hogy interjú, koncert vagy bármi hasonló.

-Most van még körülbelül másfél hónap szünetünk. Addig valószínűleg elutazunk a fiúkkal, mint mindig és utána kezdődik a turné. – mondta. Elgondolkodtam. Mi lesz velünk amíg turnézik.

-Meddig tart a turné? – érdeklődtem.

-5 hónap. – vágta rá, miközben a twitterjén nézelődött. 5 hónap??? Az rengeteg idő. Nem mertem szóvá tenni, bár ő picit sem tűnt idegesnek ahogy elnéztem. 

Példáját követve felmentem a saját twitteremre. Elnyílt a szám. Rengeteg követőm lett, és rengeteg üzenetet kaptam. Gondolom amiatt, hogy ennyit tartózkodom a fiúkkal. Rákattintottam pár üzenetre, de bár ne tettem volna, Nagyon gonosz és fenyegető üzenetet kaptam, amiről nevelőanyám jutott eszembe. Bepánikoltam. Levegővételem felgyorsult. 

-Jól vagy? –ült fel Zayn azonnal és próbált megnyugtatni. – Mi történt?

-Persze, minden rendben. –zártam le gyorsan a telefonom, még mielőtt melátná. Nem akartam a saját problémáimmal terhelni, neki is van rengeteg. 

-Ne akarj nekem hazudni. –mondta és a telefonom felé nyújtotta a kezét. Odaadtam neki. 

Figyelmesen futotta végig tekintetével a sorokat, több üzenetet is elolvasott. – Ne foglalkozz velük. Nem lesz semmi baj. A többi lánnyal is ezt csinálták ,de látod minden rendben van. Szokj hozzá, egy ilyen Adonissal járni igenis irigylésre méltó.

-Végülis. Megtiszteltetés hogy veled járhatok. – röhögtem, mire sértődött arcot vágott. – Vicceltem butus. – pusziltam meg a száját.

-Úgy szeretem, hogy mostmár bármikor megcsókolhatlak. – mondta, mire elpirultam. Megint. 

Útközben beugrottunk péksütiért és Nando'sért (kifejezetten Niallnek) reggelire, majd 20 perc múlva haza is értünk. Mindig úgy nevezem a Directionvillát hogy haza. A fiúkkal jól érzem magam, mintha.. otthon lennék. Mikor beléptünk a nappaliban bandázó csapat felénk kapta a fejét. Daniellet és Perriet legnagyobb sajnálatomra nem láttam, úgyhogy gondolom haza mentek. 

Mindenkinek átnyújtottam a reggeliét Niallt kivéve, aki kissé elszomordva figyelte hogy a többiek mi mindent kaptak.

-Kicsi ír manóm, azt hitted éhen maradsz? – húztam elő a Nando'sos papírzacskót a hátam mögül. 

-Úr Isten Alison! Szeretlek! – ugrott a nyakamba, majd tömni kezdte a száját. Zayn letelepedett a fotelbe egy fánk társaságában, én pedig rájőve, hogy nincs több hely az ölébe ültem.

-Ugye nem zavarlak meg téged és Ms,Fánkot a romantikázásba? – kérdeztem nevetve.

-Már alig vártam, hogy megzavarj. – csókolt meg, mire mindenki hango "úúú'-zásba tört ki.

5 kíváncsi szempár meredt ránk. Zaynnel összenéztünk, majd Zayn beszélni kezdett.

-Nem tudom mit kéne magyarázzak a helyzeten, de akinek nem lenne egyértelmű, szeretem Alisont és egy pár vagyunk! Emésszétek meg. – mondta majd mintha semmi se történt volna majszolta tovább a fánkját.

Liam Payne

Hüledezve bámultam őket. Tudtam, hogy van valami köztük, de nem gondoltam hogy ennyire komoly. Akkor ez megmagyarázza Zayn és Perrie hirtelen szakítását. Pont reggel beszéltük Harryvel, hogy Alison egy nagyon különleges lány. Gyönyörű, vicces, normális emberekként kezel minket, de van benne valami ami mindenkit megfog. Tetszett Lison és tudom hogy Harrynek is bejött, de nekem ott van Danielle akit nagyon szeretek, de attól még Alison nagyon vonzó. Zayn nagyon szerencsés. Remélem most nem fogja elbaltázni, bár ha belegondolok mikor láttam Zaynt csak ehhez hasonlónak, szerintem a válaszom soha lenne.Ő volt "playboy" Zayn, "sármos' Zayn, aki minden lányt meghódít egy éjjelre, aki iszik, minden nap bulizik, lázad. Aki magába fordul és az előbb említett dolgokban keresi a vigaszt. De megváltozott.. valakiért akiért tényleg érdemes megváltozni.

Zayn Malik

A nap észrevétlenül elrepült. Medencéztünk, grilleztünk, nagyon jól elvoltunk. Nagyon összeszokott ez a csapat. A lányok is jól beilleszkedtek. És Alison a barátnőm.Még most is furcsa belegondolnom, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy valaki ilyen mellett lehetek. Olyan mintha csak egy álom lett volna. Ahogy most is elnéztem őt. Niallel és Liammel beszélgetett. Felhőtlenül nevetett, mindenkinek az életét bearanyozta. Okos volt, nagyon is. Nem is az okos a jó szó erre.. inkább érett. Felnőttül gondolkodott, pedig éppenhogy 18 éves.Szerettem benne, hogy nem csapong, hogy nem nyávog mint más velekorú lányok, nem csak buta dolgokról lehet beszélgetni vele, hanem ha úgy tartja kedvem még egy háborúról is beszélni tudnék vele, mert intelligens. Nem olyan kihívó a viselkedése, nem kelleti magát más fiúk előtt. Visszafogott és ez tetszik benne. Nem olyan mint más lány. Nagyon különleges, talán ez az ami ennyire megragadott benne.. 

Alison Gray

Már késő este volt, mikor betoppant Simon a fiúk menedzsere, vagy valami hasonló. Nem igazán értek ehhez. Valamit meg kellett beszélniük a turnéval kapcsolatban.

-Én elköszönök srácok. – mondtam Zayn szájára egy hoszú csókot nyomtam.

-Elviszlek.– mondtam, mire egy hálás köszönés után nemlegesen intettem a fejemmel.

-Menj csak vissza. Most ott van szükség rád.

-De 5 perc és végzünk. – kérlelt.

-Szia Zayn. Majd írok. – nyomtam puszit az arcára.

Kinn az utcán már elég hűvös volt az idő. Szombat este volt, senkit sem lehetett az utcán látni. Jól esett sétálni.beszívni a friss levegőt. Magamban dúdolva lépkedtem az utcákon, de folyton furcsa neszeket hallottam. Sokszor hátra fordultam, de nem volt sehol senki, így valamennyire nyugodtan haladtam tovább. Ahogy elkanyarodtam, a lámpa egy árnyékot adott ki mögülem. Egy fekete csuklyás alak jött utánam, szaporázta lépteit. Futásnak eredtem,mire ő is elkezdett rohanni. Nagyon féltem. A zsebemből előhúztam telefonom és Zayn számát tárcsáztam.

-Szia bébi! Hazaértél?

-Zayn.. Za-yn.. segíts, valaki követ. 

-Hol vagy? – kiabált.

-Felétek rohanok. – mondtam, de ki kellett nyomnom a vonalat.

Megláttam egy buszt, ami a megállóban állt már indulni készült. Lépteimet szaporáztam, és úgy rohantam mint még soha, integetve  sofőrnek, reménykedve, hogy megvár.Bezárult mögöttem az ajtó és a követőm felé néztem. Az utca lámpáinak megvilágításában egyből kitudtam venni arcát. Ő volt az. Megtalált. 

Chapter 11. - I promise

zene

A buli utáni reggelen Harry mellett ébredtem. Aranyosan horkolt, míg hosszú haja az arcába lógva tapadt homlokára. Tetoválásait személtem, kicsit lejjeb húztam a takarót hogy a hasán lévőket is szemügyre vehessem mire felhorkantott.

-Elég nehéz aludni ha molesztálnak. – mondta, mire felugrottam. -Mit akartál csinálni te lány? – vonogatta szemöldökeit.

-Megakartam nézni a tetoválásaid.  –forgattam meg a szemem, amit csak egy röhögés mellé társított kacér persze követett. - Miért azt gondoltad valami mást akarok? Álmaidban.  – nyújtottam rá a nyelvem, majd elindultam a konyhába meg sem várva válaszát. 

Zayn hatalmas vigyorral fogadott a konyhában és elémtolt 4 palacsintát és a gyógyszereim. 

-Milyen öntetet kérsz?   – pillantott rám.

-Nutellát és baracklekvárt.  – mondtam majd beleharaptam a palacsintámba. -Mondták már hogy isteni szakács vagy? 

-Ilyen gyönyörű lányok még nem.  – kacsintott rám, én pedig vöröslő fejjel pásztáztam inkább a palacsintám.  –Cuki mikor zavarban vagy.  –röhögött, mire csak belebokszoltam a vállába. 

-Mit csinálunk ma?  – kérdeztem. 

-Elvihetlek állatkertbe ha van kedved, mert ma mindenki csak lazsálni akar.  – vonta meg a vállát én pedig hevesen bólogattam. Imádom az állatkertet. Mikor még nagyon kicsi voltam sokszor jártam ott, de a nevelő szüleim miatt azóta nem volt többször alkalmam. -Fél óra és indulunk hölgyem. 

Elrohantam készülődni. Megmosakodtam és felöltöztem. Hajamat ki se fésültem, csak lófarokba kötöttem. Összedobáltam a táskám, majd már készen is voltam az indulásra.Izgatottan ültem be a kocsiba, alig vártam hogy megérkezzünk.

20 perc múlva már a bejáratnál sorakoztunk. Zaynnel össze is kaptunk, mert erősködött, hogy már csak azért is ő fogja fizetni a jegyet, de végül inkább beleegyeztem és megköszöntem. Kezét enyémre kulcsolta és így andalogtunk az állatkertben. Simogattunk zsiráfokat, etettünk kis kecskéket, nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget beszélgettünk, túllendültünk a köztünk lévő feszültségen. Nagyon boldognak éreztem magam mellette. Ahogy a fóka showt szemléltem a korlátnak dőlve, mögülem átkarolt és puszikkal hintette be nyakam és arcom. 

-Mit szeretnél ebédelni?  – kérdezte, mikor egy órát mutatott telefonjának kijelzője. 

-Nem nagyon vagyok éhes. Inkább sütit ennék.  – néztem rá kérlelő tekintettel mire csak elröhögte magát, majd vállamon átdobva karját indultunk a cukrászda felé.

Zayn

Utáltam magam amiért nem szakítottam Perrievel előbb. Annyira csodás volt ez a nap, mindent megnéztünk, rengeteget beszélgettünk, nevettünk. Meghívtam Alit ebédelni, de persze hogy csak süteményt akart enni. Jó habosat válaszott, annyira habosat, hogy a felét az arcomra kente. De nem bántam, kicsit sem. Nevetett, boldog volt és ezt mind velem. Boldoggá akartam tenni. Amíg Perrievel voltam az elején azt gondoltam felhőtlenül boldog vagyok. De vele éveken keresztül sosem éreztem azt amit az első pár napban Alison iránt. Ha csak 10 percre nem látom, már hiányzik. Ezeket szeretném mind elmondani neki, de félek még túl korai lenne, így várok még egy kicsit amíg lecsillapodnak a kedélyek a szakításom körül is és Ali is meglátja milyen is vagyok igazából.

Alison

-Hm..ebéd után.. sétálunk a parkban, meg beszélgetünk? – kérdezte Zayn tele szájjal,amin jót derültem. Cuki volt. 

-Persze malacka. –  nevettem ki, mire csak lebiggyesztette alsó ajakit. 

Csendben sétáltunk a parkban, egymás kezét fogva, mintha már természetes lenne. Leültünk egy padra. A családomról kérdezett.

-Tudod, ez nagyon bonyolult. Nem igazán szeretek beszélni róla, inkább mesélj te a családodról.

Elmesélte az egész családfáját, a testvéreit, nagyon szép és boldog családnak tűnt. 

-Remélem egyszer bemutathatlak nekik. –  fűzte hozzá, mire automatikusan mosolyra húzódott a szám.

-Mit akarsz te egy ilyen lánytól mint én? – fürkésztem tekintetét.

-Te vagy a leggyönyörűbb lány akivel valaha találkoztam. Kívül belül. Szerintem elég ennyit mondanom. –  nyomott puszit a hajamba. 

Nemsokára hazafele indultunk. Beülve a kocsiba bekapcsoltuk a zenét és énekeltünk. A piros lámpáknál Zayn mindig a combomra simította tenyerét és engem nézett. 

-Köszönöm ezt a napot. Csodásan éreztem magam. –  nyomtam puszit arcára.

-El sem tudod képzelni mennyire örülök, hogy ezt hallom. –  mondta majd tekintetét újra az útra szegezte. 10 perc múlva a ház előtt parkolt le. Feltételeztem, hogy azóta Sarah is megérkezett. Zaynt magára hagyva azonnal az együtt bandázó lányokhoz siettem, és ujjongva ölelkeztünk össze. Mindent részletesen el kellett meséljek, 

-Remekül álltok egymásnak, teljesen összeilletek. - mondta Danielle. -Teljesen ki van virulva, nézz csak rá.– mutatott ujjával az együtt röhögő fiúkra. 

-Szerintem Zaynt még sosem láttam így. Mindig magába van fordulva és szomorú. De amióta megismert téged, mintha villám csapott volna belé. –  rázta a fejét nevetve Eleanor.

Rengeteget beszélgettünk, megnéztünk egy vígjátékot. Persze Zayn mellett ültem, és mellkasának dőlve figyeltem az eseményeket. Ahogy végigpillantottam társaságunkon melegség járt át. Úgy éreztem tartozom valahová. Nagyon kedvelem mindannyiukat, bár még nem ismerem őket olyan rég. A film végeztével mindenki aludni tért, ki-ki a maga szobájába.

-Velem alszol ugye? – mért végig Zayn,

-Nem. A kanapén alszom. – adtam választ. Láttam rajta, hogy elszontyolodott, de nem mondott semmit csak egy apró puszit nyomott az arcomra és felballagott a lépcsőn. Elővettem egy hosszabb pólót és elmentem zuhanyozni. Hagytam, hogy a vízcseppek lágyan szánkózzanak végig a bőrömön, hajamat átitatta a víz. 20 perc múlva kiszálltam a zuhany alól, megötörölköztem majd magamra kapva a pólómat és bugyimat, vizes hajjal vetettem le magam a kanapéra. Nemsokára elmerültem a hívogató álmok idilli világában.

Zayn Malik

Reggel 11 órakot ébredtem. A szemem majdnem kiégette a napsütés. Füleltem, de egyetlen nesz sem szűrődött be a szobámba. Mindenki aludt, amit nagyon furcsálltam. Magamra kaptam a melegítőm majd annak zsebeibe mélyesztve kezeim indultam le a konyhába. Ali mélyen aludt. Csak lába volt betakarva, pólója felcsúszott a hasán, feje a tévé felé fordulva pihent. Kócos hullámai ide oda terültek szét a kanapén. Óvatosan lopództam be a konyhába és egy csésze teát főztem magamnak. Harry robogott le a lépcsőn, mire csak szúrós tekintettel néztem rá.

-Ali alszik. – mondtam, mire közelebb merészkedett, hogy megnézze felébresztette-e,de semmi. Csak megfordult és ugyanúgy aludt tovább.

5 perc múlva Louis célba vette a kanapét, de még szerencsére időben észrevette hogy foglalt. 

-Egy ideig még tuti nem kel fel. –  nyöszörögte Harry. Harry és Lou eltüntek a konyhában majd egy egy szendviccsel tértek vissza mellém, és a hangosan szuszogó lányt pásztáztuk.

-Lehetne, hogy nem bámultok? – húzta fejére a takarót. Gondolom zavarta, hogy 3 fiú bámulja miközben aludni próbál. -Van kávétok? –  nézett rám segítségkérően. 

Felült, lábait a talajra helyezte, göndör hajába túrt, majd rólunk tudomást sem véve eltűnt a konyhában.

Louis Tomlinson

Követtük őt a konyhába, és figyeltük ahogy kávé után kutat, de feladta. Elfoglalta a Harry és Zayn közti széket, majd fejét a pultra hajtotta. 

-Niallt nem láttátok?–  kérdezte Harry.

-El kellett mennie a bátyjával találkozni. –  válaszolt Lison a pultról. 

Felelmelte a fejét és haját birizgálta, gondolom hogy jobban álljon. Már frissebnek tűnt.

Alison Gray

Úgy tűnt, megint Zaynnel kettesben töltöm a napot. Igazból nem volt konrét úticélunk, de mivel jóidő volt gyalog indultunk neki a napnak. Automatikusan az enyémre kulcsolta kezét, ami megmosolyogtatott. Séta közben az álmainkról és életcéljainkról beszélgettünk. Megtudtam hogy ő már cska egy szerető családra vágyik mert legfőbb álma az énekes karrier már teljesült. Nekem nincsenek nagy vágyaim. Csak boldog akarok lenni, és valahol jó messze élni valakivel akit szeretek.

-Eljönnél velem vacsorázni ma este? – pillantott rám kérdőn Zayn.

-Igen. – mosolyogtam rá. 
Hazakísért a saját lakásomig, majd onnan taxival indult haza. 
-Este 7-re jövök érted. –  mondta majd el is tűnt a taxi sötétített ablaka mögött. 

Egészen este hétig izgatottan készülődtem a randira. Nem tudtam mire számítsak, vagy hogy milyen is Zayn egy komoly randin de mindenesetre izgultam. Nem akartam kihívóan öltözni, így egy hosszú, piros, elegáns de mégis sexy ruhát válaszottam. Hajamat megmostam és természetes hullámaival engedtem a vállamra omlani. A sminkemet kicsit erősebbre csináltam. Pontosan 7 órakor csengettek. Felkaptam a táskámat, és siettem ajtót nyitni. Zayn állt ott, nagyon elegáns volt és fess. Haja hátrazselézve, öltönyben volt. Nagyon vonzó volt.
-Hű, gyönyörű vagy. – dícsért meg. – Tetszik ez a ruha.
-Köszönöm. –  hajtottam le a fejem, és az ajtó bezárására összpontosítottam. Kezét az enyémre kulcsolta és óvatosan vezetett le a lépcsőn. A lakás előtt egy fekete terepjáró parkolt, persze sötétített ablakokkal. Kinyitotta nekem a hátsó ajtót, majd a túloldalra sietett és beült mellém. 
-Jónapot Hölgyem! James vagyok. –  üdvözölt a sofőr, akinek egy mosollyal az arcomon köszöntem. Minden annyira különleges volt. Azt gondoltam beülünk valahova enni, semmi nagy dolog, de még sofőrünk is volt. 
-Hova megyünk Zayn? – pillantottam rá.
-Azt hiszed elárulom? –  nevetett.
Az úton beszélgettünk, de főleg az utat pásztáztam, hogy vajon hol is lehetünk, de ötletem sem volt.
Zayn egy pillanatra a fülemhez hajolt.
-Tudod hogy tetszene még jobban ez a ruha? Ha a földön heverne. –  suttogta, mire ajkam beharaptam. Felé fordultam és mogyoróbarna szemeibe véstem a tekintetem. Közelebb hajolt és ajkait az enyémre nyomta. Először lágyan megcsókolt majd elhajolt, várta a reakciómat, de mivel ellenkezésnek nem látta jelét újra megcsókolt, csak ezúttal vadabbul és vágyakozóan. Elhúzódtam tőle.
-Nincs semmi baj, csak kicsit kínosan érzem magam James előtt. –  suttogtam a fülébe mire felröhögött és magához húzott.
-Aranyos vagy hogy ilyen kis szégyenlős vagy.Ez is tetszik benned. – mondta halkan. 
10 perc múlva megérkeztünk egy felhőkarcoló elé. Zayn segített kiszálni, majd belé karolva indultunk befelé. A lifthez vezetett és a legfelső emelet gombját nyomta meg. Rettentő magasan voltunk. Ahogy kiléptünk a liftből egy lépcsőn mentünk tovább, majd végül a tetőre lyukadtunk ki. A látvány ami fogadott elképesztően gyönyörű volt. Mindenhol gyertyák égtek, rózsaszirmokkal volt teleszórva a tető. Ki volt rakva egy hatalmas matrac párnákkal és takarókkal. Gyönyörű volt az egész.
-Zayn.. Úristen.. Ez gyönyörű. – dadogtam össze vissza. 
Leültünk a kétszemélyes gyönyörűen megterített asztalhoz. Zayn mindkettőnknek töltött egy egy pohár bort majd szólt egy férfinak, hogy hozhatja a vacsorát. A vacsora olyan dolgokból állt amit imádtam. Két nappal ezelőtt kérdezte, hogy miket szeretek enni. Odafigyelt rám. Mikor tele ettük magunkat romantikus beszélgetéseket folytattunk, majd megszólalt egy lassú szám. Zayn intett a pincérnek aki bólintott és távozott. 
-Szabad egy táncra Mrs.Gray? –  nyújtotta kezét.
-Hogyne Mr.Malik.– szálltam be a játékba.
Lassúzni kezdtünk. Fejemet a vállára hajtottam és kiélveztem a perc minden pillanatát. Énekelni kezdett. Férfias, rekedtes hangja volt a legszebb dallam füleimnek.
Mikor véget ért a zene, zsebébe nyúlt és egy dobozt vett elő. Egy karkötő volt benne, amin egy Z betű volt. Feltűrte ingjét. Ő egy ugyan olyat viselt, csak A betűvel.
Mélyen a szemembe nézett.
-Tudod Alison, lehet hogy csak egy hónapja ismerlek, de megbabonáztál. Egyszerűen nem vagyok ura önmagamnak amíg melletted vagyok. Nem tudom mit művelsz velem. Te vagy a legkülönlegesebb lány akit ismerek, és lehet hogy párszor rosszul cselekedtem, vagy megbántottalak, de sosem foglak többé. Veled leszek és vigyázok rád, ameddig engeded. – mondta mire nagyot nyeltem. A könnycseppek szánkáztak az arcomon. -Lennél a barátnőm? –  nézett mélyen a szemembe,
-Igen Zayn leszek. Nagyon boldogan leszek. De a te érdekedben kérdezem, hogy ebből neked nem lesz bajod, hogy csak most ért véget Perrievel, és érted..
-Nem érdekel senki. Ha velem vagy, mindenem megvan. – válaszolt és megához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt. -Köszönöm. – suttogta ajkaimra.
Szétnyitotta a karkötő kapcsát és vékony csuklómra tette.
-Sosem fogom levenni. Ígérem.